Nem ettől a frissítéstől fogjuk elveszíteni az eszméletünket. A 13-as kategóriában az Apple csak a kötelezőt hozta, de még azt is csak fél szívvel. Legyünk őszinték: a várakozásokhoz képest mindenképp csalódás a 13-as MacBook Pro, de ha egyetlen pletyka sem keringett volna a neten, akkor sem érezném úgy, hogy valami forradalmit tett le az Apple az asztalra. Szerintem ők sem érzik úgy.

Nézzük, mit kaptunk.

Balra a régi, jobbra az új konfigurációk:

Kicserélték a processzorokat, a Sandy Bridge technológia helyett már Ivy Bridge csipek működnek a 13-as MacBook Prókban, méghozzá 100 megahertzcel magasabb órajelen. Ezekből körülbelül 15 százalékos gyorsulás következik, amit aligha érzünk majd meg használat közben.

A terméknek processzora jelenti nekem a legnagyobb csalódást: az Ivy Bridge-sorozatból már van olyan négymagos, a 2,1 gigahertzes, csodálatosan dallamos nevű Core i7-3612QM, ami ugyanúgy 35 wattot fogyaszt, mint a végül beszerelt 2,9 gigahertzes kétmagos. Ráadásul az ára is közel ugyanaz a két terméknek, a kétmagos csip 346 dollárba, a négymagos 378 dollárba kerül. Egyszerűen hiba volt ezt az opciót kihagyni a 13-as méretkategóriából, mert a Pro-felhasználók jelentős része biztos választotta volna inkább a négymagos processzort, akár még úgy is, hogy az Apple százdolláros felárral teszi csak azt elérhetővé, mint a kétmagos havert. Bővítési opció viszont nincs, csak a kétmagos Core i7-es létezik.

A grafikus gyorsító pontosan olyan, amilyenre számítottunk, az Intel HD 4000-rel nincs semmi gond, ahogy az Airnél is írtam, simán hozza a tavalyi 15-ös MacBook Pro laptopokba épített Ati Radeon HD 6490M teljesítményét, és ez csodás hír.

Örülhetünk annak is, hogy a nagyobbik gépben mostantól 8 gigabájt memória van, és az USB 3-at sem rúgnám ki az ágyamból.

Körülbelül ennyi. És ez elég kevésnek tűnik, akkor is, ha értem az Apple indokait: a show a 15-ös Retina gépről szólt, aki csúcstechnikát akar, vásárolja meg azt, idővel meg persze nyilván majd lecsordogál az összes technológia a 13-as kategóriába is. Addig viszont ezzel a csendes frissítésre érdemes ráncfelvarrással kell beérnünk. Pedig mennyivel szebben hangzott, amivel tele volt a net: hogy kidobják az optikai meghajtót, és egy kisebb ssd-t raknak a helyére. Hogy belekerül a 4 magos csip a 13-as MacBook Pro csúcsmodelljébe: ezek olyan fejlesztések lettek volna, amik érdemben nem növelték volna a gép árát, ellenben a használhatóságát brutálisan javították volna. Ezek lettek volna a logikus lépések. És fura, hogy az Apple nem merte megtenni most azt a dvd-vel, amit annak idején az iMac első generációjánál a flopival: hogy kidobja a francba a feleslegessé vált technológiát, és valami értelmeset rak a helyére. Talán majd jövőre.

És akkor lássuk, mit adtak nekünk a rómaiak:

• Jobb cpu, gpu
• Több memória
• USB 3

Értékelés: a 13-as gép azt hozza, amit 2012-ben kötelező. Pontosan ennyit. Nem forradalmi, nem Schwarzenegger, nem Carl Lewis, ne rohanjon senki megvenni, viszont akinek már öregszik a gépe és újat akar, annak mindenképp érdemes elgondolkoznia a vételen. Viszont a júzerek 95 százaléka valószínűleg jobban jár a 13-as Airrel, mint az új 13-as MacBook Prókkal, vásárlás előtt érdemes elgondolkozni ezen a lehetőségen is.