Régebben Steve Jobs ült abban a székben, amelyikben most Tim Cook válaszolt Walt Mossberg kérdéseire. Könnyen belátható különbség köztük: Cook úgy tud mesélni Jobsról, ahogy Jobs sosem tudott volna magáról.

Ennek egyik legszebb példája, amikor az Apple CEO-ja elődje véleményalkotási stratégiájáról beszél. Azt eddig is tudtunk, hogy Jobs képes volt egyik pillanatról a másikra olyan alaposan megváltoztatni az álláspontját, hogy a végső állapot nem is emlékeztetett a kiindulási alapra.

Cook szavaiból azonban kiderül, hogy Jobs ebben a játékban lényegében világrekorder volt: nemcsak egyszerűen meggondolta magát, a kattanás után gyakorlatilag nem is emlékezett az eredeti állítására. Jobs ezt a képességét már művészi szintre emelte, ami egyébként Cook szerint inkább áldás volt, mint átok: a világ is olyan gyorsan változik, hogy nincs idő a megbánással, múltba révedésre, egyszerűen csak a megfelelő választ kell adni a feltett kérdésre.

És az Apple elmúlt tíz éve azt bizonyítja, hogy akármennyire is fárasztó lehetett Jobsszal dolgozni, jól tette, hogy gyakran változtatgatta a véleményét, mert végül rendszerint neki volt igaza.

Már hogy annak a verziónak, amit utoljára fogadott el egyetlenként.