Szuper kis állatságot kaptunk tesztelésre az iStyle-tól. Valamit, ami úgy fest mint egy halogén izzó, csak épp nem ujjnyi csomagolásban hozzák házhoz, hanem egy több mint egy méter magas dobozban. Az Aerosystem One nevű hangfal a híres zenész, Jean Michel Jarre cégének, a Jarre Technologiesnak a terméke. Ezt próbáltam ki.

Kibontottam az inkább ikeás stílusú csomagolást, és nagy nehezen kiemeltem belőle az átlátszó üveg-fém szépséget, aminek műanyag alkatrészeit ügyesen elrejtették a szem elől. 14 kiló mondjuk nem kevés, ezért gyorsan kerestem neki egy megfelelő helyet, sokat nem volt időm válogatni. Kiderült, ennek a hangfalnak az esetében erre nem is nagyon van szükség, oda rakod, ahová jólesik. Mármint hangzásügyileg.

Tudom, nem ebben a környezetben a legideálisabb elhelyezni egy ilyen modern stílust, de most ez sikerült.

Azonnal elkezdtem nyomogatni, és két perc alatt rájöttem, a dizájnon kívül mi miatt került be egy Apple APR kínálatába. A letisztultság ugyanis a külső burkolaton túlmutat, a tervezők - az Apple-höz hasonlóan - itt is az egyszerűséget tartották szem előtt. Van egy bekapcsoló gomb rajta, ezzel végére értünk a gomboknak (na jó, a készülék alján elrejtve van egy full áramtalanító kapcsoló is, de ezt az életben nem fogjuk látni).

Ha felismered az USB bemenetet, megvan a pendrive csatlakozó, amiről a csatlakozást követő másodpercben automatikusan játssza a gép a megtalált mp3-akat vagy wma fájlokat. Emellett egy iPod/iPhone-dokkoló kapott helyet, és a készülék alján találunk még a szokásos 3,5 mm-es mini jack csatlakozót a számítógépünk vagy más lejátszó csatlakozására.

A hangokról 60 Wattos felső hangszórók és egy 30 Wattos mélynyomó gondoskodik, meg persze a sok évnyi fejlesztés. Ennek megfelelően a minőség azonnal hallható, a kristálytiszta, ropogósan friss magas hangok, a dinamikus és erőteljes basszus, de még inkább figyelemre méltó ezek harmóniája. Lehetőségünk sincs nagyon eltérni az előre beállított egyensúlytól, a távirányítón ugyan találunk egy Bass-gombot, de ez leginkább egy kétállású kapcsoló, több vagy kevesebb mélyet ad.

Ez a kettő kapott hangsúlyosabb szerepet, vagyis a nagyon életteli magasak és a mélyek, amik leginkább elektronikus zenéhez ideálisak - elvileg. Én azonban akusztikus koncertekkel is kipróbáltam, és meglepődtem. Ropog a basszusgitár, csilingelnek az akusztikus gitár húrjai, a fúvósok megtelnek frissességgel, a vonósoknál hallom a vonón a szőr súrlódását. Lehet, hogy csak képzelem, de akkor is hallom. Aztán jön egy zúzósabb zene, ott meg beindul a basszus, olyan dinamikával, ahogy kell. Egyedüli hátrányként azt tudnám felróni, hogy picit fémesek, hidegek a hangok, bár erre inkább csak egy általános hangulatból, érzetből lehet következtetni. Egyébként lehalkítva is megmarad az egyensúly, de maximális hangerőn sincs semmi torzulás, igaz, egy kerti partira nem ezt vinném, hogy táncoljunk rá, nem is erre tervezték. Lakásba való, szobába - ebből viszont akármekkorába.

A két felső hangszórót úgy állították be, hogy (a leírás szerint, nem mértem le) 240 fokban sugároznak sztereóban, ami a gyakorlatban azt jelenti, hogy ha egyszer beállítottuk a sarokba vagy akár csak a fal mellé, onnantól egyenletesen halljuk mindenhonnan a zenét, ami a különféle tárgyakról verődve érkezik el hozzánk.

Mondhatnánk, hogy ez tulajdonképpen visszalépés a két távoli pontból érkező sztereó vagy az 5.1 által előkészített zenei élménnyel szemben. Nem nagyon lehetne vitatkozni vele. Aztán eszembe jut, hogyan hallgatok zenét, hányszor állnak a hangfalak ideálisan a füleimhez képest. Az oldalról hallgatott, egy irányba sugárzó dupla hangfalas megoldás pedig sokkal rosszabb, mint ez. Nem véletlen, hogy az iPod/iPhone-dokkolók jól mennek.

Mert ez az, egy dokkoló, igaz, abból a legjobb minőség, amivel valaha találkoztam. Ez a legfontosabb funkciója, hiszen a készüléknek nincs kijelzője, egy iPhone-nal viszont hirtelen ez a probléma is megoldva. Ekkor jön elő a távirányító:

Ez amellett, hogy a formatervezés egy magas minőségű példája (egyedül egy vékony, ragasztási nyom az, ami miatt Jobs visszalökte volna a fejlesztőknek, miszerint "ez egy szar"), a végletekig strapabíró is egyben. Látszólag törhetetlen, és nagyon menőnek ható, átlátszó műanyag testébe kör alakban süllyesztették be az elemet, az elektronikát és a gombokat. Ezek alig emelkednek ki a távirányító síkjából, és határozott nyomásra reagálnak, láthatóan a Jarre mérnökei úgy vannak ezzel, hogy a kifinomultság nagyon szép dolog, de a masszív dolgokért igazán hálásak a felhasználók.

A kötelező következő/előző szám, hangerő és play/pause gombok mellett a Menu segítségével léphetünk felfelé az iPod/iPhone hierarchiában, ilyenkor a hangerőgombok iránygombokká változnak. A Bass a korábban már tárgyalt plusz kakaó hozzáadása, a Mute értelemszerűen a némítás, ami nem némítja el teljesen a készüléket, csak alig hallható erősségűre halkítja a zenét. Az Aux segítségével a külső eszköz hangbemenetelre kapcsolhatunk át. A sorrend ugyanis így néz ki: a hierarchia legalsó fokán helyezkedik el a hagyományos jack-bemenet, ha pendrive-ot csatlakoztatunk, a készülék átvált. Ha iPhone-t is rádugunk a masinára, az veszi át a prímet, és mindenki kussol.

Hátravan még a készülék ára, amitől azért a legtöbbünknek koccan a tarkója a könyvespolc sarkában: 249 900 forintért árulják a Jarre AeroSystem One tornyot. Valójában a minőség és a formatervezés miatt nem számítottam másra, ez tényleg azoknak szánták, akik megtehetik, hogy ne csak a számítógépükre, telefonjukra költsenek többet, hanem a hangfalukra is. Arra a hangfalra, ami csak úgy szól a háttérben, mindenhonnan ugyanolyan élvezetesen halljuk, vághatjuk össze a zöldséget, leülhetünk a székre iPadezni vagy leheverhetünk a kanapéra, mindegy.

Nekem összességében tetszik a Jarre AeroSystem One, ez az első dokkoló torony, amit megvásárolnék, bár az ára miatt egy komoly döntést kellene meghoznom. Ha ti is kedvet kaptatok hozzá, az iStyle-ban kipróbálhatjátok, ugyanitt (vagy a honlapjukon) meg is lehet vásárolni.

disclaimer: az iStyle az Appleblog hirdetője