Ahogy ígértük, kevesebb, mint egy órával a bemutató után itt is van a világ egyik első iPad 2 tesztje az Appleblogon. Az eseményeket Londonból követtük, csak itt, illetve Kaliforniában lehetett megtapogatni az új tabletet a premier után, szóval örülünk, mint majom a farkának.
De a lényeg: az új készülékben ugye bemutattak egy rakás újdonságot, a tesztben elsősorban ezekre koncentráltunk. Vegyük át gyorsan, hogy mit adott ma nekünk az Apple, már azon túl, hogy a magához képest jó bőrben lévő Steve Jobs mutatta be az eszközt.
Kétszer erősebb processzort, kétmagos A5-öt, kilencszer erősebb grafikus gyorsítót, kamerát előre és hátulra, valamint giroszkópot kaptunk, ráadásul a tablet könnyebb és vékonyabb lett, pedig két színben gyártják: fehérben és feketében.
Az elsőre látszik, hogy a gép megdöbbentően vékony: egy iPhone 4 is vastagabb ennél, egy 10 colos készüléknél kimondottan fura ilyen arányokat látni, egy penge az egész.
A kijelző nem változott: ugyanaz a méret, ugyanaz a felbontás és én nem nagyon láttam minőségbeli különbségeket sem, persze nehéz úgy észrevenni a nüanszokat, hogy közben harminc újságíró próbálja eltaposni az embert, hogy megszerezze a gépet.
Az elő és hátlapi kamera nem különösebben jó minőségű, ezt tényleg másra szánja az Apple, mint az iPhone-t, aminek a legújabb generációjába már egész normális optikát épített. Az új kamera arra lesz jó, hogy FaceTime-ozzunk egymással, de ahogy a Macintoshokba sem épít jó optikát az Apple, úgy az iPadbe sem tervez.
Gondolom az érdekel titeket a leginkább, hogy mi van a sebességgel. Hát tudja a fene, nem lehetett ugyanis megizzasztani az A5-ös csipet, de ha belegondoltok, az A4-est sem: a böngészés, a hétköznapi alkalmazások sosem voltak túl lassúak. Gond talán csak a kevés memóriából volt: ha hosszú weblapokat néztünk vele, sokszor csak a kockás sablonkép jelent meg görgetés közben, idő volt, amíg betöltötte az oldalt az iPad. A második generációnál ez a jelenség kevésbé érezhető, gyorsabban megjegyzi a teljes weblapot, de nem tűnt el teljesen, második görgetésre meg kábé úgy teljesít, mint az elődje: hibátlanul. Készítettem erről egy videót is, ha megnyúztok, akkor sem tudom, miért így vettem fel, ha visszajutok a géphez, csinálok egy horizontálisat is, addig meg nézzétek el nekem a balfaszságom:
Összességében sajnos ennél sokkal többet most nem lehet elmondani: a gép jóval erősebb lett, de a régi sem volt gyenge, megjelent egy rakás új funkció, viszont nincsenek még piacon azok a programok, amik ki tudnák használni az iPad 2-ben rejlő erőt. Ha meg piacra kerülnek, az lesz a baj, hiszen az első generációs iPad tulajdonosai biztos csalódottan látják majd, hogy mennyi mindent nem tudnak megtenni a tabletjükkel.
De máshonnan kell nézni ezt: a gép abszolút versenyképes a konkurenciával, olyan erős hardvert kapott, mint bármelyik új tablet, csak épp többségüknél olcsóbb (egy Apple termék!), a szoftverkörnyezet meg összehasonlíthatatlanul jobb az Apple-nél. Nehéz lesz megszorongatni a céget.
Az iPad 2 március 11-től lesz kapható az Egyesült Államokban, és 25-én megérezik a többi országba, így hozzánk is, méghozzá változatlan áron: ugyanúgy 148-238 ezer forintba fog kerülni, mint az első generáció.
Rövidesen, este hétkor kezdünk, addig már ne menjetek sehová. Ádám otthonról, én Londonból nyomom a közvetítést, ahol a BBC épületének terme kezd megtelni újságírókkal:
Megpróbálunk szerezni valahonnan egy kávét, mert ez kemény menet lesz.
Nemhogy felültem a Londonba tartó gépre, de ha minden jól ment, már Londonban is vagyok, hogy este élőben közvetíthessem, amit én is csak óriáskivetítőn látok: a kaliforniai bemutatót, ahol várhatóan leleplezik az iPad 2-t. Ezért még nem lenne érdemes utazni, de reményeim szerint a rendezvény után meg is tapogathatom a tabletet, szóval ha minden a tervek szerint alakul, a show végét követő fél órán belül, a világon az elsők közt az Appleblogon olvashattok majd beszámolót arról, hogy milyen az új iPad.
Addig is itt van ez a videó, amit hétvégén láttam először, de még azóta is röhögök rajta:
Kipróbáltam az új gépet, a legolcsóbb, legkisebb MacBook Prót, a 2,3 gigahertzes Core i5-össel szerelt alapmodellt. Több dologra is kíváncsi voltam: hogy változott a rendszer összteljesítménye, a grafikus gyorsító sebessége és az üzemidő. Ellenfélnek az előző két generáció 13-asát raktam be, bár nem a közvetlen elődmodellt, olyat ugyanis nem találtam: az én, 2,53-as Core 2-essel és Geforce 9400-zal szerelt laptopom, és a másik, 2,6-os Core 2-essel és Geforce 320M-mel szerelt tesztgép is az erősebb konfigurációt jelentette eddig a 13-as kínálatból, szóval valójában a 2,7 gigahertzes Core i7-essel szerelt új 13-ast kéne harcba küldeni ellene, de a különbség így is nagyon látványos lesz.
Xbench alatt például látszik, hogy míg a 2010-es gép alig volt gyorsabb a 2009-esnél, addig az új modell még a két régi erősebbtől is alaposan elhúz.
Gekkbench alatt még keményebb az eltérés, az új processzor alacsonyabb órajelével is megeszi reggelire a régi modelleket.
Ahogy azt sejteni lehetett, a grafikus gyorsító nem az új MacBook Pro erőssége, de az tisztán látszik, hogy a processzorba integrált csip sokkal jobb, mint a korábbi inteles borzalmak: a Geforce 320M-mel tartja a lépést, a Geforce 9400M-et meg kiröhögi:
Az üzemidő kicsit csalódást okozott, amikor terhelés nélkül futott a gép, majdnem annyi ideig bírta, mint az elődmodell, és jóval tovább, mint a kettővel ezelőtti generáció, teljes terhelés mellett viszont csak annyi ideig bírta egy feltöltéssel, mint a 2009-es generáció. Hiába, a Core i5-ös falánk vadállat is tud lenni.
Még egy érdekességet figyeltünk meg: a betöltési sebességet. Az új gép merevlemezéről szempillantás alatt indulnak el a programok, nem nagyon találtunk magyarázatot rá, de amikor egy Safari, Photo Booth, Photoshop, Activity monitor, Disk utility kombót nyomtunk, az én merevlemezzel szerelt laptopom alaposan lemaradt, az új meg kábé olyan hamar végzett, mint egy ssd-vel szerelt MacBook Pro.
Szóval jó kis gép lett ez, bár én némi plusz üzemidőnek jobban örültem volna, mint a teljesítménynövelésnek, de hát mindent nem lehet egyszerre.
Szerintem elég sokan ott voltatok a tavalyi rendezvényen, ahol jól egymásnak feszült androidos meg iphone-os, ahol a hazai szakértők krémje azt próbálta kideríteni, hogy melyik lesz a jövő legerősebb platformja. Elég sok minden megváltozott azóta, a tabletek elképesztő fejlődésnek indultak, már nem kérdés többé, hogy lesz-e valaha versenyképes Symbian, az viszont nagyon is, hogy mi lesz a Nokia-Microsoft párosból, hogy miként látják az iOS és az Android jövőjét a magyar szakértők, és hogy mik ma a trendek az alkalmazáspiacon.
Az idei Smartmobilon ezekre a kérdésekre is választ keresnek majd, úgyhogy akit érdekel az ilyesmi, annak érdemes lesz ott lennie április hatodikán a Vörösmarty téren, az Üvegpalotában. Elég komoly előrelépés ez a tavalyi újpesti helyszín után, vagy vendégből lesz több, vagy pénzből, mindenesetre az exkluzív környezet jobban is passzol a szuperaktuális témához, mint a tavalyi.
Lesz egy rakás program és előadó, megválasztják az év alkalmazását (erre érdemes jelentkezni), és megpróbálják "körbejárni azokat a hatásokat, amit az okostelefonok, táblagépek és kütyük a média, fejlesztési, kereskedelmi, szolgáltatói, befektetői és platform fejlesztői területre hoznak, illetve meghívnak több befektetőt, akik mobilos projektekbe és cégekbe szeretnének invesztálni a következő időszakban."
Lesznek külföldi előadók, a Sanoma Digital-tól Lassi Kurkijarvi (Hollandia) és a MEC Global mobilos vezetője - Tara R. Marsh (Director for Mobile of Global Solutions MEC), és még az is lehet, hogy én is részt veszek egy kerekasztal beszélgetésben, akármi is megtörténhet! Aki jön, azzal ott biztosan találkozunk.
A blogon található valamennyi írás, valamint a fényképek egy része a szerző saját tulajdonát képezik, amelyek másolása, terjesztése kizárólag előzetes engedéllyel lehetséges.
