almalé és kungfu Rólunk

iPad vs Galaxy Tab 10.1

Tegnap a Samsung Forum 11-en voltam a Műcsarnokban: ez a dél-koreai cég legnagyobb show-ja most a térségben, óriási nemzetközi újságírócsoportot szállítottak ide, hogy bemutassák nekik a legújabb fejlesztéseket. Izgalmasak az új tévék, elképesztő a kijelzőjük, tetszik az is, ahogy összekapcsolják ezeket a mobilokkal és a tabletekkel: át lehet küldeni a képüket, így a hálóban fekve, a Galaxy Tabon tudjuk nézni a tévé., vagy blurayfilmet.

Az Appleblog szempontjából viszont nem ez az érdekes, hanem a tablet, a Samsung Galaxy Tab 10.1. Ennek már jóval nagyobb a kijelzője, mint az előző generációnak, a koreaiak készüléke akkora lett, mint egy iPad. Csak sokkal brutálisabb hardverrel: kétmagos Tegra 2 processzor van benne, aminek a teljesítménye körülbelül háromszorosa az iPadének. Több benne a memória, már a 3.0-s Android fut rajta, a kijelző felbontása meg 1280x800, harminc százalékkal több, mint az iPadé, ami látszik is, ha mindkettőn megnézzük az Appleblogot:

A lényeg azonban nem is ez, hanem a sebesség. Frászt, a sebesség érzete. Megszokhattuk, hogy ebben az elképesztően fontos mutatóban, amire legyinthetnek a geekek, mondhatják, hogy ez egy lényegtelen, specifikáción túli lidércvilág, az emberek többségének mégis erre van szüksége, ettől lett sikeres az iPhone és az iPad, szóval a sebesség érzetében bizony még az új csúcs Galaxy Tab és csúfosan leszerepel a lassan élete végéhez közelítő iPadhez képest. Nézzétek meg ezt a videót, amin két feladattal kellett megküzdeniük a tableteknek: az elforgatással és a görgetéssel:

Tisztán látszik, hogy a Samsung sokkal lassabban forgatja el a képet, annyival, hogy meg is szűnik a természetesség érzete: az iPaden olyan, mintha a gravitáció húzná le a képet, a Samsungon meg látjuk a sok nullás meg egyes izzadását. És érezzük is, az Index nézésétől ugyanis keményen izzadt a processzor, a tablet hátulja hamar felmelegedett, ami gondolom nem tesz jót az üzemidőnek, pedig csak böngésztem. De látszik, hogy néha még ez is sok volt, ugyanis a görgetés sem volt olyan folyékony, zökkenőmentes, mint az iPaden, ami azért tényleg nevetséges. Mondhatnánk persze, hogy még két mag mellett is ez az ára a Flashnek egy tableten, de egyrészt ez túl nagy ár, másrészt meg az Indexen ugyan minden reklám letöltődött, viszont az oldal alján található Indavideo nem: az egyetlen olyan Flash-tartalom, aminek lett volna értelme.

Persze ez csak egy gyors teszt volt, a szoftver sem végleges, csiszolják még ezt a gépet, de az tisztán látszik, hogy az alapkoncepcióval van a baj, amivel úgy látszik, a brutális hardverteljesítmény sem tud mit kezdeni. És ez a lényeg, ezért tökmindegy, mi lesz az iPad 2-ben, mert már az első generáció is versenyképes ezzel a böngészési élménnyel (kivéve, ha valaki direkt a Flash reklámokra hajt). Ezzel együtt érdemes megjegyezni, hogy a 10.1-es Galaxy Tab márciusban fog megjelenni, egy hónappal az iPad 2 premierje előtt, szóval a tabletnek már azzal kell versenyeznie.



Light Peak lesz az új MacBook Prókban?

Beszélünk róla már egy ideje, a Light Peak optikai adatátviteli technológia már tavalyelőtt szóba került. Meglepetés volt, hogy az Intel egy Macen mutatta be a csatolót, aztán kiderült, hogy a Light Peak alapjait a cupertinóiak dolgozták ki.

Ezzel köthetnék a gépekhez a perifériákat, a monitort, a vinyót, mindent. A technológia 10 gigabit per másodpercre képes, ami tíz év alatt 100 gigabit per másodpercre is nőhetne (az USB3 sebessége 3.2 gigabit másodpercenként).

Korábban még 2010 második feléről volt szó, most már 2011 elejéről, a Cnet pedig megtudta, hogy az Apple hamarosan egy bejelentést tesz a Light Peakkel kapcsolatban. Nem tudni, hogy már a csütörtökre várt új MacBook Prókban üdvözölhetjük-e a dolgot, de állítólag bármilyen néven megjelenhet: az Apple jogosult saját márkanév alatt beletenni a gépekbe.

A hírek szerint USB 3 biztosan nem lesz, a Sandy Bridge-es MacBook Prókkal legfeljebb a Light Peak jöhet. Mások szerint a következő iMacekkel érkezik inkább, 2011 első felében valamikor. De ti jöttök, szabad a tippelés.



Brutális optikai zoom az iPhone-ra

Az iPhone 5 állítólag optikai zoomot is kap, és így néz majd ki:

Vicceltem, valójában egy iPhone 4-kiegészítőről van szó. A korábbi modellekhez is láthattunk ordenáré teleobjektívet, de akárhányszor megpillantok egy ilyet, nem térek magamhoz. Miért? MIÉRT?

Nem elég, hogy pont a hordozhatóság szűnik meg (mert ki akar egy plusz objektívvel mászkálni), speciális tokot is kell tartanunk a telefonon. Viszont cserébe olyat tudunk, amit bármilyen fényképezőgéppel, fantasztikus, nézzétek:

A terméket a Photojojo készítette, figyelem, uraim, harapok.



Nagyot szól majd az új Apple TV

Ugye már jó ideje mennek körbe pletykák azzal kapcsolatban, hogy az Apple egy képernyővel felszerelt Apple TV-t is piacra dobna, ami egyáltalán nem hülye ötlet. Az Apple TV dobozka legutóbb leginkább árával és méretével sokkolt, 99 dollárért egy egész használható cuccot kapunk. És hát láttunk mi itt már 30 colos Cinema Displayt, ha technokollal összeragasztjuk a kettőt, már meg is van az eredmény.

Akik erre számítanak az Apple részéről, persze tévednek. Ha a cupertinói cég ezt akarná, vagyis az Apple TV hardvereit egy olcsóbb kijelző alá szerelni, régen megtehette volna. A tény, hogy eddig nem jelent meg ilyen, mutatja, hogy már nem is fog.

Egy sokkal izgalmasabb terméket terveznek szerintem Cupertinóban. Az egész természetesen csak találgatás, de engedjük el a fantáziánkat.

Amikor kiderült, hogy Apple TV is iOS-t kap, sokan felkapták a fejüket, és AppStore-t kiáltottak. Igazuk volt, attól függetlenül, hogy végül nem lett belőle semmi. A iPaden, iPhone-on megismert szórakozást akarták a tévére is.

Csakhogy ez a piac nem könnyű falat. A tévén szórakozásnak megvannak a hagyományai, aki ezt szereti, annak ott vannak a hiperbrutál konzolok, amikhez olyan tévét vesznek, amilyet akarnak, minek váltanának erre? Bukás.

Mi van azonban a többi lehetőséggel? A tévégyártók már jó ideje erőltetik az internetes szolgáltatásokat a készüléken, konzolokon, elvileg lehet böngészni, levelezni is az egy méter átmérőjű LCD-ken, csak hát minek. A WebTV-nek már-már ősi múltja van, mégsem terjedt el, nem tették sikeressé. Ez, mármint a sikeressé tétel, mondhatni az Apple egyik specialitása.

 

Mi kell ahhoz, hogy a tévén is kényelmesen lehessen a szórakozást szolgáló netezést megvalósítani? Természetesen egy olyan irányítás, amivel ez a módszer kényelmesebb, vagy közel olyan kényelmes lesz, mint leülni az iMac elé. Távirányítója ugyan már van az Apple-nek, nem is akármilyen: iPhone-nak és iPadnek hívják őket, de a második kijelző használata ebben az esetben pont annyira kényelmetlen, mint amennyire értelmetlen.

Egy multitouch irányító gondolatával már el lehet játszani, sok esetben jól is jöhet. De jobbat mondok, egy korábbi posztom címét: az Apple a hangvezérlésre gyúr. Ezt tudjuk, mióta Woz volt kedves megosztani velünk, hogy felvásárolták a Sirit, akik a Nuance fejlettnek mondható technológiáját használják a beszéd megértésében. Eddig azt gondoltuk, az iPhone-os irányítást akarják tökéletesíteni, de most őszintén: mi a francért akarnánk a telefont hanggal irányítani? Most is lehet elvileg, mégsem vetemedik rá senki.

Egy tévé esetében viszont már más a helyzet. Pont azt a kényelmet adná, amivel lenne értelme levelezni, a tévé előtt ülve, "open unread messages, answer John, fakjú, send, continue the movie". Ötvözve az többi iOS-ficsörrel és egy Magic Trackpaddel (olyan esetekben, amikor tényleg nem kényelmes a hangvezérlés) az egyik legnagyobb dobássá teheti az Apple TV-t. Valójában nem a laptopokat nyírja ki az Apple, hanem a (szórakozásra használt) asztali gépeket?




süti beállítások módosítása