almalé és kungfu Rólunk

Az Apple az ismert univerzum legerősebb brandje

Jelenlegi ismereteink szerint a világegyetem 800 milliárd galaxisának egyikében sincs az Apple-höz foghatóan erős márka. Persze jelenlegi ismereteink a Földre korlátozódnak, de ez ne vegye el a kedvünket a jó címadástól.

Akárhogy is, a BrandZ minden évben elkészíti a legizmosabb brandek listáját, amit az elmúlt négy évben rendre a Google nyert meg, 2011-ben azonban az Apple került az élre. A lista szerint a márkanév önmagában körülbelül 153,3 milliárd dollárt ér, amivel az Apple maga mögé utasította a Coca-Colát, a BMW-t, meg az összes többit.

A tech-szektornak amúgy jó év ez a mostani, a Facebook 246 százalékot erősödött egy év alatt, így már 19,1 milliárd dollárnál tart, az Amazon meg a világ legértékesebb kereskedője lett 37,6 milliárddal úgy, hogy valójában egyetlen boltja sincs.
 



Megérte Intelre váltani?

Kíváncsi voltam már egy ideje arra, hogy mikor fejlődött dinamikusabban a Mac. A régi, PPC-s időkben, amit a hardcore Apple-hívők aranykornak hívnak, vagy azután, hogy Intelre váltottak, és a Mac hardverelemeit tekintve elkezdett egy pc-re hasonlítani? Sokan árulásként tekintenek erre a pillanatra, és azt állítják, hogy 2006-ban valami végleg elromlott, míg a szervizesek szerint egyértelműen megbízhatóbbak lettek azóta a gépek, ráadásul a felhasználók többsége is már az inteles korszakban ismerkedett meg a platformmal. Azelőtt még csak egymillió Macet adtak el negyedévente, ma háromszor annyit, szóval tetszik, vagy nem, a tábor jelentős része nem is nagyon találkozott a PPC-s gépekkel.

Nem is ez a lényeg. Engem inkább az érdekelt, hogy a gyorsulás az utóbbi hat évben (2006-2011) dinamikusabbá vált-e, vagy inkább ellaposodott az azt megelőző hat évhez képest. Nyilván a kérdés akadémikus: azért kellett váltani, mert az IBM nem fejlesztett olyan csipet, amit laptopba lehetett volna rakni, részben kényszer volt az Intellel kötött házasság, de attól még érdemes megnézni, hogy miként változott a dinamika.

És főleg, milyen áron: lehet persze erős hardvert a gépbe rakni, de ha az sokba kerül, nem járnak jól a júzerek. Éppen ezért a grafikonomban három változóval dolgoztam. Először is megnéztem, hogy 2000. óta miként változott az aktuális év legolcsóbb iMacjének a teljesítménye gigaflopsban, Az első évben (1999) egy 266 megahertzes G3-as csip dolgozott az iMacben, ennek teljesítménye még csak 0,2 gigaflops volt, míg a múlt héten bemutatott iMac négymagos Core i5-ösének teljesítménye már az 50 gigaflopsot is meghaladja.

Megnéztem ugyanakkor az árat is, de nem a korabelit, hanem az inflációval felszorzott árat: 1999-ben szintén 1199 dollárt kértek egy iMacért, ami azonban ma már körülbelül 1600 dollárt ér, ez pedig jóval több, mint az aktuális gép 1199 dolláros alapára, ráadásul amikor bevezették az LCD-s, bólogatós iMacet, volt egy elég nagy áremelés is, ami csak hosszú évek alatt kopott el.

Végül fogtam a teljesítményt, azt elosztottam az inflációval megszorzott árral, és megnéztem, hányszoros az éves növekedés. A grafikonból tehát az derül ki, hogy azonos pénzért hányszor kaptam nagyobb teljesítményt, mint az előző évben. A kettes szám ebben az esetben azt jelenti, hogy az egy dollárra vetített teljesítmény duplázódott, az 1,15 meg azt, hogy 15 százalékkal kaptam többet a pénzemért. Lássuk:

Tök jól meg lehet figyelni, hogy az első években dinamikus volt a változás: 2000-ben egy óriási árcsökkentés, 2001-ben egy erősebb G3-as, 2002-ben az új G4-es megérkezése lökött a mutatónkon, aztán folyamatosan elkopott a dinamika: a G4-es órajelét csak apró lépésekben sikerült növelni, a G5-ösét a túlmelegedés miatt szintén, és hasonló okokból kétmagos csipet sem tudtak rakni a gépbe.

2006-ban aztán megérkezett a Core Duo a Macintoshokba két maggal, és újra növekedési pályára állt az ár-teljesítmény-arány: az első évben még 1,6-szoros volt a szorzó, aztán az új architektúrájú, 2007. augusztusában bemutatkozó Core 2 Duós gép úgy odavert a növekedésnek, mint előtte egyik sem.

Ezután viszont megint visszazuhant a dinamika: két évig csak az órajelet növelték, aztán tavaly már új architektúrát kaptunk, ami lendített kicsit a mutatónkon, míg a mostani frissítés megint óriási löketett adott az iMacnek: még újabb architektúra, kettő helyett négy mag, ami meg is tette a hatását, mert 2,25-szörös volt az ugrás 2010-hez képest.

A mostani iMac 350-szer gyorsabb, mint tíz évvel korábbi elődje, miközben 33 százalékkal olcsóbb annál.

Az első, PPC-s időszakban 17-szeres volt a teljesítménynövekedés, és 10 százalékos az árcsökkenés. Ehhez képest a második, inteles korszakban 20-szoros volt a teljesítménynövekedés, és 20 százalékos az árcsökkenés. A váltás óta tehát valamivel dinamikusabban fejlődik az iMac, miközben dinamikusabban válik egyre olcsóbbá, 2011. májusában tehát nagyon úgy tűnik, hogy megérte váltani, óriási különbségek azonban nincsenek.

És így bizonyították be Uram, hogy a Föld banánalakú.



Steve Jobs jobb keze tanúskodik a kémügyben

Ismerjük az előzményeket, az Apple rajtunk keresztül gyűjti a wifi-hálózatok és mobil adótornyok információit, ebből pedig országos és az egész iparágra kiterjedő botrány lett. Gyorsan jött is a szoftverfrissítés, de Al Franken egyesült államokbeli szenátor nem is hagyja ennyiben, meghallgatást szervez az érintettek, az Apple és a Google vezetőinek részvételével. Az egyik tanú a hírek szerint Bud Tribble lesz, az Apple szoftvertechnológiáért felelős vezetője. (A képen Jobs mellett, 1993-ban)

Őt nyugodtan nevezhetjük Steve Jobs egyik jobb kezének (Jobs az az ember, akinek számos jobb keze van), az első Macintosh óta a vállalattal van. Tribble a szoftverdizájn és az objektumorientált programozás szakértője, ő segített kialakítani a Mac OS dizájnját és UI-jét, követte Jobsot a NeXThez. Dolgozott a Sun Microsystemsnél és az Eazelnél is.

Ő képviseli az Apple-t május 10-én, abban az ügyben, aminek ez lesz az elnevezése: Protecting Mobile Privacy: Your Smartphones, Tablets, Cell Phones and Your Privacy.



Amikor Jobs tényleg felkúrja az agyát

A Fortune-ban elég alapos összeállítás jelent meg az Apple-ről, ami főleg arra a kérdésre keresi a választ, hogy mitől lett olyan sikeres a vállalat. Ezek közt szerepel, hogy Jobs tényleg benne van minden fontos döntésben, hogy a vezetéstől óriási felelősségvállalást várnak, hogy mindenkinek konkrét feladata van, átfedések nélkül, és hogy az irányítás ilyen egyszerű, letisztult képet mutat:

A sikerben szerepe van még annak is, hogy a cégvezetés rugalmas, még az utolsó pillanatokban is tudnak nemet vagy igent mondani, hogy a fejlesztéseket kis, hatékony csapatokra bízzák.

Mindezek mellett viszont az igazi titok egyszerűen az lehet, hogy az alkalmazottak egyszerűen nem mernek hibázni. Talán hallottatok már arról a sztoriról, ami Jobs 1998-as visszatérésekor kezdett el terjedni a vezérről. Az Apple-nek akkoriban volt egy rakás átgondolatlan projektje, ezek nagy részét egyszerűen kinyírta Jobs. De nem jártak jobban azok sem, akik ezeken a projekteken dolgoztak, egész kivégzéscunami söpört végig a vállalaton, aminek központi eleme volt a liftfrász: az alkalmazottak remegve szálltak be Jobs mellé, mert benne volt a pakliban, hogy mire újra nyílik az ajtó, már nincs állásuk.

A Fortune szerint Jobsnak ez a szenvedélyessége azóta sem tűnt el, és nem húzta fel magára a politikailag korrekt vállalatvezető gúnyáját. Amikor például 2008-ban a MobileMe olyan bénán indult, ahogy, behívatta magához a csapatot, és nekik szegezte a kérdést:

"Meg tudná mondani nekem valaki, hogy mi lenne a MobileMe dolga?"

A csapatból valaki válaszolt, mire Jobs kitört:

"AKKOR MI A FASZÉRT NEM CSINÁLJA AZT?!?"

Ezek után az Apple vezére előadást tartott arról, hogy a csapat tagjai "tönkreteszik a cég reputációját", majd hozzátette, hogy "utálniuk kéne magukat, amiért cserbenhagyták egymást".

A nagy gyűlölködés közepette még ott a helyszínen új vezetőt nevezett ki a MobileMe-csapat élére Jobs, aztán elzavarta őket a francba.

Na, hát így.



Vascsővel verte a vásárlót az Apple-alkalmazott

A poszt írásakor még nem tudni pontosan, mi történt, de a hétvégén verekedés tört ki az egyik pekingi Apple Store-nál a vásárlók és az eladók között. Egy nappal azután, hogy elkezdték árulni az iPad 2-t Kínában is. Ennek megfelelően több mint 100 méteres sor alakult ki az üzlet előtt.

A Penn Olson szerint a legdurvább jelenet az volt, amikor egy Apple-alkalmazott vascsővel esett neki egy vásárlónak. Három másik ember is megsérült, valamint kitört néhány üvegpanel. Az üzletet bezárták az eset után.

Videó a verést követő fejcsóválásról.




süti beállítások módosítása