A Fortune-ban elég alapos összeállítás jelent meg az Apple-ről, ami főleg arra a kérdésre keresi a választ, hogy mitől lett olyan sikeres a vállalat. Ezek közt szerepel, hogy Jobs tényleg benne van minden fontos döntésben, hogy a vezetéstől óriási felelősségvállalást várnak, hogy mindenkinek konkrét feladata van, átfedések nélkül, és hogy az irányítás ilyen egyszerű, letisztult képet mutat:

A sikerben szerepe van még annak is, hogy a cégvezetés rugalmas, még az utolsó pillanatokban is tudnak nemet vagy igent mondani, hogy a fejlesztéseket kis, hatékony csapatokra bízzák.

Mindezek mellett viszont az igazi titok egyszerűen az lehet, hogy az alkalmazottak egyszerűen nem mernek hibázni. Talán hallottatok már arról a sztoriról, ami Jobs 1998-as visszatérésekor kezdett el terjedni a vezérről. Az Apple-nek akkoriban volt egy rakás átgondolatlan projektje, ezek nagy részét egyszerűen kinyírta Jobs. De nem jártak jobban azok sem, akik ezeken a projekteken dolgoztak, egész kivégzéscunami söpört végig a vállalaton, aminek központi eleme volt a liftfrász: az alkalmazottak remegve szálltak be Jobs mellé, mert benne volt a pakliban, hogy mire újra nyílik az ajtó, már nincs állásuk.

A Fortune szerint Jobsnak ez a szenvedélyessége azóta sem tűnt el, és nem húzta fel magára a politikailag korrekt vállalatvezető gúnyáját. Amikor például 2008-ban a MobileMe olyan bénán indult, ahogy, behívatta magához a csapatot, és nekik szegezte a kérdést:

"Meg tudná mondani nekem valaki, hogy mi lenne a MobileMe dolga?"

A csapatból valaki válaszolt, mire Jobs kitört:

"AKKOR MI A FASZÉRT NEM CSINÁLJA AZT?!?"

Ezek után az Apple vezére előadást tartott arról, hogy a csapat tagjai "tönkreteszik a cég reputációját", majd hozzátette, hogy "utálniuk kéne magukat, amiért cserbenhagyták egymást".

A nagy gyűlölködés közepette még ott a helyszínen új vezetőt nevezett ki a MobileMe-csapat élére Jobs, aztán elzavarta őket a francba.

Na, hát így.