A Microsoft stratégiai és kutatási vezetője, Craig Mundie egy Forbes-interjúban az alábbi kijelentésre ragadtatta magát, amikor rákérdeztek a Sirire:

Az emberek beleszerettek abba, ahogy az Apple bemutatta. Jó a marketing, de legalábbis technológiai értelemben el kell ismerni, hogy a Microsoft ugyanezt a képességet már több mint egy éve kínálja a Windows Phone-okban, mióta a Windows Phone 7-et bemutatták.

Na több sem kellett, rögtön, ott helyben, a Forbes-on megjelent egy publicisztika "Mit szívott Craig Mundie?" címmel. Iszonyúan magas volt a labda, és mindenhol kilométeres kifejtésekbe kezdtek, hogy a Siri miért nem csak egy kiválóan működő beszédfelismerő rendszer, és hogy egy ilyen intelligens asszisztens miben különbözik a TellMe-től. Itt van erről egy gyors videó:

Láthatjuk, hogy a szavak felismerése is nagy nehézséget okot a TellMe-nek, hát még értelmezni a kiadott parancsokat. Amit nem ért, arra rákeres Bingen, és leginkább ez történik. A TellMe elvileg úgy működik, hogy ha a Call, Text, Open, Start vagy hasonló szavakkal kezded a mondandód, akkor az ez után következő szöveget próbálja majd beazonosítani a rendszer. Vagyis a felhasználónak kell tanulni, el kell olvasni a tutorialt ahhoz, hogy megtanulja használni - a Sirit pontosan addig fejlesztették, míg ez az igény teljesen eltűnt. A TellMe egy milliméterekkel kibővített verziója az Apple korábbi hangfelismerő rendszerének, a Voice Controlnak, ami tényleg már 2009-től benne van az iPhone-okban. És nem igazán használta senki.

Ahhoz meg már tényleg szemellenző kell, hogy ne lássunk különbséget a iOS-es Voice Control és a Siri között.

És nem a TellMe a hibás. A TellMe alapítóinak volt egy álma, létre akartak hozni egy Siri-hez hasonló rendszert még a 90-es évek végén. A Forbes egyik szerzője szerint agilis, okos, rátermett csapat volt. 2007 márciusában a Microsoft felvásárolta a céget. Az Apple 2010-ben vásárolta fel a Sirit. És akkor nézzük meg, melyik hol tart, mihez tudtak kezdeni egy intelligens beszédértelmező rendszer álmával.

A Microsoft ballmeri arroganciáját sűríti Mundie nyilatkozata, ezt a vállvonogatós, lusta, gunyoros kommunikációt. Ez az az arrogancia, ami a süllyedő hajón az utolsó leheletig kitart. Ez az arrogancia nem látja be, hogy ha a mondandómat úgy kezdem, hogy az emberek mit szeretnek, akkor így kell befejeznem: mit teszek én azért, hogy az enyémet is szeressék.