Utazónk megint egy olyan városban járt, ahol én még nem, de hát ezt már megszoktam. Nem vagyok féltékeny. Hogy rohadna meg.

Én Moszkvával közelebbi kapcsolatba kétszer kerültem, először tízévesen, amikor megnéztem a Vörös zsarut Arnold Schwarzeneggerrel és James Belushival. Emlékeztek, amikor Ivan Danko megmarkolja az izzó követ a moszkvai szaunában, aztán pofán vágja a főgórét, aki emiatt kiesik a hóra? Epic.

A második eset, hogy Moszkvával kapcsolatba kerültem, az egyik nyaralás alkalmával történt a haverokkal, amikor találtunk egy büfét, és betértünk venni ezt-azt. A büfében egy tanácstalan arcú, nagydarab ember állt a pult mögött, mögötte, mellette üresség. Kértünk sört, rázta a fejét, cigit, arra is. Már mentünk volna ki, de nem hagyott minket békén a dolog: mit árulnak itt. Megkérdeztük, mije van egyáltalán. Erre ezt válaszolta: Mószkvá. Mószkvá. Nem beszélt magyarul.

Végül kiment a kocsijába a moszkvai alak, aki dunaparti büfét vezet, és megkínált minket a saját ellátmányából. Zseniális kiszolgálás.

Szóval Sashlee7 zsebében a kis ribanc még közelebb kapcsolatba került ezzel a varázslatos világgal, ahol nem fáj semmi, a férfiak télen is férfiak, és néha Magyarországra jönnek üres kézzel büfézni.