Egy meglepően, úgy értem, tényleg mellbevágóan őszinte írás jelent meg a Gizmodónál dolgozó Brian Lamtől arról, hogy milyen volt Jobs és hogy valójában miként is zajlott köztük a háború az iPhone 4 miatt. Azért estem neki ennek a hosszabb anyagnak, mert számtalan izgalmas részlet kiderül belőle Jobsról, meg arról is, hogy a felszínen profinak és egyértelműnek tűnő események, motivációk mögött milyen emberi bizonytalanságok rejlenek. Ötcsillagos sztori.

Brian először azon a konferencián találkozott Jobs-szal, amit Walt Mossberg rendezett, és amin Steve Bill Gates-szel beszélgetett. Elég híres fotók származnak innen:

Amikor eljött a vacsora ideje, Brian odament Jobshoz bemutatkozni. Az Apple vezetője magasabb volt, mint gondolta, és bár arra számított, hogy majd úgyis lerázza, Steve meglepően érdeklődő volt. Elmesélte, hogy naponta háromszor-négyszer is ránéz a Gizmodóra, arca egészen izgatottnak tűnt, míg Brian arra koncentrált, hogy ne úgy nézzen ki, mint egy hisztérikus állapotba került rajongó a Beatles-koncert első sorában. A szerző megjegyzi még, hogy Jobsnak remek humorérzéke volt.

Pár évvel később Brian átküldte Jobsnak a Gawker redesing-ját, amire elég gyorsan választ is kapott. Az Apple vezetője leírta, hogy részben tetszik neki, másrészt azt írta, hogy az információ sűrűsége az oldalon nem elég nagy a brandhez, és az egész túl visszafogottnak tűnik. Egyúttal megígérte, hogy hétvégén ránéz még az oldalra, és ad pár tanácsot az átalakításhoz.

Aztán minden megváltozott, amikor a bloghoz került az iPhone 4 prototípusa. A Gizmodo gyorsan lehozta az első képeket, információkat a mobilról, és nem sokkal később megcsörrent a telefon.

"Szia, Steve vagyok és nagyon szeretném visszakapni a telefonom".

Brian szerint Jobs egyáltalán nem volt követelőző. Kért. És közben bájos volt, meg vicces. Brian meg félmeztelen, épp visszaért szörfözésből és megpróbálta nem összeszarni magát.

Jobs folytatta:

"Megértem, hogy jól szórakoztok a mobillal és nem is vagyok mérges rátok, arra a sales-es fickóra haragszom, aki elhagyta. De vissza kell kapnunk a mobilt, mert nem engedhetjük meg, hogy rossz kezekbe kerüljön. Két mód van erre: vagy küldök érte valakit, vagy átküldök egy ügyvédi felszólítást, de ezt szeretném elkerülni."

Brian elmondta, hogy nincs nála a mobil, de beszél azzal, akinél van. Mielőtt lerakták volna, Jobs megkérdezte:

"Egyébként mit gondoltok róla?"

"Gyönyörű"

A következő hívásnál Brian elmondta, hogy visszaadják a mobilt, aminek Jobs nagyon megörült, de a gizmodós blogger hozzátette, hogy csak akkor, ha az Apple hivatalosan is bejelenti, hogy elvesztette az iPhone prototípusát és ugyanígy hivatalos úton kéri azt vissza a Gizmodótól. Ezzel gyakorlatilag elismerték volna, hogy a készülék tényleg az, aminek látszik.

Jobsnak ez a lehetőség nem tetszett, mert egy ilyen beismerés jelentősen csökkentette volna az iPhone 3GS forgalmát, "arra kértek, hogy lőjem el az egyik lábamat".

Jobs ekkor már nem volt boldog, elmondta, hogy egyeztetnie kell valakivel, de rövidesen visszahívja Briant.

Csörgött a telefon.

"Hello Brian! Itt AZ ÚJ LEGJOBB BARÁTOD" - mondta Jobs nevetve, és a blogger is nevetett. Aztán hangnemet váltott: "Szóval, mi lesz?".

"Ha nem kéritek ki tőlünk hivatalosan, akkor ügyvédi felszólítást kell küldenetek. Akárhogy is, csak úgy juttok újra hozzá, ha elismeritek, ha a tiétek".

Jobsnak ez nem tetszett: "ha végig kell csinálnunk a hivatalos eljárást, akkor valaki börtönbe fog menni tőletek". Erre Brian azt mondta, hogy közülük biztosan nem fog senki ülni, mert ők nem lopták, csak úgy megkapták az elhagyott telefont, amint a hivatalos kérésre szívesen vissza is adnak, de ha kell, börtönbe is mennek ezért a sztoriért.

Ezután a dolgok komorabbra fordultak, amiről a gizmódós blogger azért nem szeretne írni, mert Jobs mindig rendesen és tisztességesen bánt vele, és megérti, hogy ebben a beszélgetésben felidegesítette magát.

Nem sokkal később Jobs újra telefonált, de már távolságtartó volt. Azt mondta, hogy átküldenek egy kérvényt a telefon visszaadására. Brian ezt válaszolta: "Steve, szeretném, ha tudnád, hogy imádom a munkám, mert nagyon izgalmas, de időnként nehéz döntéseket is meg kell hoznunk, és olyat tennünk, ami másoknak nem tetszik. Olyat, mint például most. Imádom az Apple-t, de azt kell szem előtt tartanunk, ami a nyilvánosságnak és az olvasóknak jó". Brian hozzáteszi, hogy megpróbálta elfedni a saját szomorúságát.

Jobs ezt válaszolta a lehető legkedvesebb módon "Csak a munkádat végzed". Ettől Brian csak még rosszabbul érezte magát.

Többet nem beszéltek. Brian egyre rosszabbul érezte magát a történtek miatt, folyton arra gondolt, hogy mennyi kárt okozott az Apple-nek, azoknak az embereknek, akik elhivatottan, lelkesen dolgoztak a telefonon. Szakmai értelemben nem bánt meg semmit, ha újra ebben a helyzetben kerülne, megint lehoznák a történetet. De visszaadná a telefont hivatalos kérés nélkül is. Ezzel nem is lett volna baj. Steve is azt mondta, hogy a sztori járt nekik, megérdemelték, viszont ha kiszórakozták magukat, adják vissza a mobilt. Brian szerint sajnos kapzsik voltak, túl sokat akartak, és a blogger időnként arra gondol, talán jobb is lett volna, ha sosem találják meg azt a telefont. De az élet már csak ilyen. Néha nincs könnyű út.

Briant azonban annyira megviselték a történtek, hogy alig tudott írni, közel másfél évre kiesett a munkából, folyamatosan lelkiismeret-furdalása volt. Aztán négy hete levelet írt Jobsnak.

Hé Steve

Jó néhány hónap eltelt az iPhone-os ügy óta, és szeretném, ha tudnád, hogy azt kívánom, bárcsak máshogy történtek volna a dolgok. Ki kellett volna szállnom rögtön azután, hogy az első sztorit lehoztuk, számos okból. Most már tudom, hogy érdemesebb inkább elveszteni egy munkát, amiben nem hiszek, mint végigcsinálni azt.

Sajnálom mindazt a bajt, amit okoztam neked.

Brian nem kapott választ, de nem sokkal ezelőtt visszajutott hozzá valakitől, aki nagyon közel állt Jobshoz, hogy az Apple vezére már nem neheztelt rá. "Mindez már a múlt, nincs többé jelentősége" . mondta állítólag néhány héttel halála előtt Jobs. De Briannek már a bocsánatkérés elküldése elég volt ahhoz, hogy jobban érezze magát. "Szerencsésnek éreztem magam, amiért elmondhattam egy kedves embernek, hogy sajnálom, hogy seggfej voltam, mielőtt túl késő lett volna".

Köszönjük itr7452-nek, hogy átküldte a linket.