Azt mindenki tudta, hogy Jobs a részletekbe is belement: a vezérigazgatók általában csak a teljes képre koncentrálnak, trendeket határoznak meg, ritka az olyan CEO, aki figyelemmel kíséri a legapróbb fejlesztéseket is. Jobs ilyen volt, bár sokan kétségbe vonták, hogy ezt a tempót az utolsó években is tudta tartani, hogy egy ilyen hatalmas vállalatóriás jelentéktelen ügyeire is tudott időt szánni.

 

Pedig a helyzet az, hogy munkamódszerei még a kétezres évek végére sem változtak, pontosan ugyanúgy vezette a vállalatát, mint a hetvenes években, amikor még csak tucatnyian voltak benne.

 

Persze általánosságok meg közhelyek puffogtatása helyett sokkal jobban tudja érzékeltetni Jobs teherbírását egy konkrét történet. Ma reggel pont egy ilyenbe futottam bele a Beszéljükmacen, és mivel hülyén vette volna ki magát, ha a forrásig eljutva lefordítom ugyanezt a cikket, mintha véletlenül találtam volna a neten, ráadásul a Beszéljükmac verziója is tök jól van megírva, inkább elkértem nektek az anyagot, most ezt olvashatjátok.

 

Kösz a remek posztot!

Nem sokkal Steve Jobs lemondása után Vic Gundotra, a Google mobil alkalmazásokért felelős vezetője posztolt a Google+-on egy történetet Steve Jobs-ról.

"2008. január 6-a volt, egy vasárnap reggel, éppen misén voltam, és a telefonom rezegni kezdett. Mivel nem jelezte ki a hívószámot, lenyomtam.

A mise után sétáltam ki az autóhoz a családommal, közben megnéztem az üzeneteimet. Steve Jobstól jött egy sms: „Vic, fel tudsz hívni otthon? Valami sürgőset kell megbeszélnünk!” Még mielőtt a kocsihoz értem volna, visszahívtam Steve-et. Akkoriban én feleltem a Google összes mobil alkalmazásáért, így a munkám egyik legfontosabb része volt, hogy folyamatosan tartsam vele a kapcsolatot.

„Hello Steve, itt Vic” – szóltam bele a telefonba – „Ne haragudj, hogy nem hívtalak korábban, de misén voltam, a számodat pedig nem írta ki a telefon, így kinyomtam.”

„Vic, amíg a hívó félnél nem az áll, hogy ‚A Jóisten’, nem szabad felvenni a telefont mise alatt!” – mondta nevetve.

Én is nevettem de kissé idegesen, el nem tudtam képzelni, mi lehet ennyire fontos. Ahogy említettem a munkám része volt, hogy hét közben beszéljek vele, de szokatlan volt a vasárnapi hívás, vajon mit akarhat?

„Szóval Vic, van egy problémánk, amit sürgősen ki kell javítanunk. Már a saját csapatomból ki is jelöltem rá az embert, aki segíteni fog neked ebben, remélem holnapig sikerül megoldani.” – mondta.

„Ránéztem a Google logóra az iPhone-omon ”– folytatta, „és nem vagyok vele megelégedve. A második ‚o’ betű sárga árnyalata valahogy nem megfelelő. Egyszerűen rossz, remélem Greggel holnapig meg tudjátok oldani a problémát. Ez így rendben van neked?”

Természetesen rendben volt. Pár perccel később érkezett egy email Steve-től „Ikon vészhelyzet” tárggyal. Az email szerint Greg Christie-vel kellett együtt dolgoznom a problémán.

11 éve szerettem bele az Apple II-be, és azóta egy halom történetem van az Apple termékekről. Még akkor is elismertem az Apple és Steve munkáját, amikor 15 évig Bill Gates-nek dolgoztam a Microsoftnál. Mégis, ha arra kérnek, meséljek egy sztorit a vezetésről, a szenvedélyről és a részletekbe menő figyelemről, akkor mindig ez a vasárnap reggeli telefonhívás jut eszembe.

Ez egy olyan lecke, amit talán sosem felejtek el. A vezérigazgatónak figyelnie kell a legkisebb részletekre is. Még a sárga szín árnyalatára is. Akár vasárnap reggel.

Az egyik legnagyobb vezető, akit valaha megismertem. Lélekben veled vagyok Steve!"