Az elmúlt napokban felváltva használtam az iPad 2-t és a MacBook Prót, és legtöbbször arra a következtetésre jutottam, hogy nincs tökéletes megoldás: gépelésre, konkrét munkára jobb a laptop, tartalomfogyasztásra az iPad. Többnyire ez utóbbit cipeltem magammal, kényelmesebb, egyszerűen jóval praktikusabb az ilyen menet közbeni feladatok elvégzésére a súlynak és az érintésérzékeny felületnek hála, amikor meg gépelni kellett, előkaptam a bluetooth-os billentyűzetet.

Ez már majdnem tökéletes megoldás volt, hiszen a két cucc még együtt sem érte el az egy kilót, megmaradt a szuper érintésérzékeny felület, és a gépelés is ugyanolyan gyorsan ment, mint egy laptopon, hosszabb cikkeket is meg tudtam tehát írni a város különböző parkjaiban.

Két apró probléma viszont maradt: biciklivel közlekedtem, és a hátizsákomban rendszeresen lenyomódott a billentyűzet Play-gombja, így különféle váratlan pillanatokban kezdett el üvölteni a hátizsákomból a The Life Aquatic with Steve Zissou soundtrackje, vagy Saint-Saëns: Állatok farsangja című műve. Mivel én meg iPhone-ról hallgattam egy fülessel a zenét, csak akkor vettem észre, hogy megint megszólalt az iPad, amikor a többi biciklis már döbbenten figyelte a hátizsákomat.

A másik probléma a szög: padokra, parkokban ültem le, és nehéz volt valami laptopszerű kialakításra kényszeríteni a billentyűzetet meg a kijelzőt, ölbe venni és úgy gépelni rajta meg egyenesen lehetetlen volt, pedig ez lenne az ideális.

A hosszúra nyúlt bevezető után akkor következzen a rövid tartalmi rész: ma reggel a hírek közt keresgélve találtam ezt az eszközt, ami egy már létező koncepciót csiszolt tovább, még elegánsabb, használhatóbb, mint az eddigiek, és az is lehet, hogy megoldást kínál a problémámra. Megpróbálok venni egy ilyet, aztán beszámolok a tapasztalataimról. Tízezer forint ugyanis egyáltalán nem sok érte: