Nem is igazán bűvész, inkább művész, vagy a kettő közti átmenet, hiszen a trükk ugye az esetek többségében könnyen leleplezhető (az iPod kijelzőjén az jelenik meg, amit csak akarunk), ettől függetlenül képes lekötni néhány percig a figyelmet ez a videó. A végén felcsendülő Debussy: Suite bergamasque persze igazán aljas húzás, hiszen a zeneműtől minden videó pont kétszer jobbnak tűnik, mint amilyen. Ezért választottam én is ezt ahhoz a filmhez, amiben megmutattuk, mi történt Szalacsival az elmúlt évtizedekben.
De térjünk vissza a művész-bűvészhez és csodálkozzunk:
Köszönjük Kohinak!
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.