Hétvégén a barátnőm feleségem családjának a vidéki nyaralójában voltunk, kerti partin vettünk részt. Ádámnak épp semmi dolga nem volt, úgyhogy áthívtam, egyen már velünk egy jót. Telefonban kezdtem el magyarázni neki, hogy jut el a kis Duna-menti nyaralóhoz, melyik főutat válassza, hol kanyarodjon le róla, miközben a háttérben súgott a család, hogy menjek ki Ádám elé a kanyarhoz, mert ők így csinálják ezt évtizedek óta, máskülönben eltéved a vendég a zegzugos kis nyaralóövezetben.

Aztán miközben Ádámmal beszéltünk, eszünkbe jutott, hogy van ennél egyszerűbb megoldás is. Elvettem a fülemtől az iPhone-om, kihangosítottam a beszélgetést, beléptem a Google Maps-be, nyomtam egy helymeghatározást, a mobil öt másodperc alatt szinte méteres pontossággal megtalálta a pozíciómat, és dobott rám egy kis gombostűt, amire ráböktem, előugrott a helyszín megosztása-menüpont, megint böktem, bepötyögtem Ádám mailcímét, majd elküldtem a levelet, ami másodpercekkel később be is futott hozzá (a félreértések elkerülése érdekében: a kép csak illusztráció, és nem a valódi helyszínt mutatja).

Az egész folyamat talán ha fél percig tartott, és a módszer tökéletesen működött.

Még mindig képes meglepni, mennyi funkció van a mobilokban, főleg pedig az, ahogy ezek egymásba fonódva segítik az életünket.