Ugye, milyen szánalmas, aki ilyen címmel képes posztot írni? Az ilyen elvetemültnek rendesen megérett a gépcsere, vagy legalábbis vinyóból kellene újat nézni. A 80 gigás merevlemez a 3 éves MacBookomban már egy picit szűk lett nekem, gyakorlatilag hónapok óta rendszeres elfoglaltsággá vált a hely felszabadítása.
Tudom, azt gondoljátok, hogy ez egy hülyeség, a hatékonyság rovására megy, hogy töltse ezzel az idejét a ló, pedig ennek is megvannak a maga szépségei. Nekem ez egy olyasfajta játék, mint másnak a Minecraft vagy az Angry Birds, megtalálom a régen rossz helyre másolt filmeket, a múltban vájkálva az érdektelenebb fotókat válogatom, és csapom át külső merevlemezre (ezekből több terabájtnyi van ugyanis körülöttem), és hát vannak olyan esetek is, mint a mostani. Amikor olyat találok, hogy utána boldogan fekszem le aludni.
Ráküldtem a Disk Inventory X-et a vinyóra, és elkezdtem böngészni a látványt. Megláttam ezt:
Hát ugyan te mitől híztál meg ekkorára, gondoltam, beléptem az iTunes-ba, Preferences, Devices, és megláttam azt az ipari mennyiségű backupot, amiket különféle iOS-eszközökről hagytam ott. iPadek, iPod touch-ok, az előző és a mostani iPhone-om több példányos mentései. Elkezdtem törölni, csak a legutóbbit hagytam meg, és láss csodát:
Miután a telefonomról is lementettem, majd letöröltem több év fotóit és videóit, még jobb lett a helyzet:
Ugyanis az van, hogy az alkalmazásokat egy Mobile Applications mappában tárolja a rendszer, a zenéket az iTunes-szal szinkronizálja, a Backup könyvtár erről nem tárol infókat. Így mentünk 600 mega alá a könyvtár méretében. 14 ezerről indultunk.
Holnap megpróbálok vizet fakasztani a kősziklából ostorral. Szerintem menni fog.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.