Csapassunk, szólott az Utazó, és Dániel nem tudott ellenállni a kérésnek. Dél-Amerikába utaztak, terepjárót béreltek, és megkeresték a legnagyobb csapatásra készült síkságot, a bolíviai Salar de Uyuni sómezőjét.
Ez a világ legnagyobb kiterjedésű és egyben legmagasabban fekvő felszíni sómezője a Wikipedia leírása szerint, általában száraz, de időszakosan néhány centi víz borítja. Csapatni persze még akkor is lehet rajta.
Merthogy nagy, és lapos. Olyan, mint Bács-Kiskun megye, csak kicsit még nagyobb, és kicsit még laposabb. Árnyékolásmentesen, kikerülve a Google Maps forgalomfigyelő ereje alól, szabadra engedett iránytűvel Utazónk itt a szabadság olyan fokát élte át, ami után hazafelé saját önszántából jailbreakelte magát.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.