Azt hiszem, itt a blogon a 2500 posztra érkezett kábé 100 ezer komment, sokszor vérre menő csatározások után nem kell senkinek különösebben magyarázni azt, hogy a Maces srác vagy az Apple-fan szavak hallatán erős indulatok gerjednek a legtöbb emberben. Ezt az ember elfogadja vagy nem, tök mindegy, létezik, és nagyon erős hatást fejt ki. Egy számomra különös felfedezés miatt írok erről a jelenségről: olyan embereket is elragad a rajongás vagy a rajongás miatti ellenérzés és a termékkel szembeni előítélet, akikről sosem gondoltam volna, hogy ilyen dolgokkal egyáltalán foglalkoznak. Sőt durvábbat mondok: szerintem ők sem gondolják.

Azt már korábban megfigyeltem, hogy ha valami olyan terméket vagy szolgáltatást dicsérek egy társaságban, aminek köze van az Apple-höz, rögtön rámugrik valaki, és olyan vehemenciával kezd el magyarázni, integetni, és olyan indulatosan beszél, hogy néhány higgadt ellenérv után jobbnak találom gyorsan rövidre zárni a beszélgetést, és a süket oposszumokról vagy a háromkerekű biciklikről kezdek inkább egy hosszabb értekezésbe. A társaság lehet a családom, ismerősök, itt lerendeztem azzal a dolgot, hogy biztosan az Appleblog miatt akarnak verbálisan letiporni, ezáltal a sárkány fejével kardjuk hegyén önnön vállukat megpaskolni. Ameddig lehett, tiltakoztam az ellenfanok táborának létezése ellen, nem hittem el, hogy valami _ellen_ ekkora erőbedobással kell kardot rántani, főleg ha történetesen arról beszélünk, hogy mások milyen telefont, számítógépet, zenelejátszót használnak, szeretnek.

De aztán ez folytatódott olyan emberekkel is, akik nem tudták, hogy én írom az Appleblogot. Egy idő után elfogadtam, hogy a kollektív massza úgy egyenlítődik ki, hogy én örömömet lelem egy termékben, emiatt pedig mások mérgesek lesznek. Nekem megfelel ez a leosztás. A blogon közben szervezett támadások érkeztek, különböző szektáktól, három éve még a Windows-t kedvelők, ma pedig az Android-fanok érkeznek nagy számban a blogra, kattintgatnak, olvasgatnak, vizsgálnak és érvelnek. Azt sosem értettem pontosan, mit keresnek itt, főleg miért kezdenek bele órákig tartó vitákba, miközben a saját platformjuk rajongóinak készített blogokon kivétel nélkül zavartalanul írhatnak egymásnak azok, akiknek közös az érdeklődésük. Pontosan ezért használom a szekta szót: sokkal mélyebb vallási meggyőződésük volt (megintcsak valami ellen) a legkeményebb Apple-fanboyoknál, mert oda is hajlandóak voltak elmenni, ahol rossz nekik. Még érdekesebb volt a jelenséget úgy megfigyelni, hogy az Appleblog olvasói között csak elvétve találkozhattunk az évek alatt elvakult fanboyjal.

Ma már nem nagyon hozom fel a témát, csak a barátoknak mesélek el egy-egy élményt, amiben szerepet kap valamilyen app vagy szolgáltatás, esetleg az újonnan vásárolt kütyümet hozom szóba. De a mostani szóváltáskor még ilyen sem történt. Egy nagyon nyugodt, sztoikus emberrel chateltem, aki általában békében él a körülötte történő dolgokkal, képes mozdulatlanul állni órákig, és amikor felrobbantasz mögötte egy bombát, lassan, mosolyogva megfordul, és üdvözöl. A telefonnal telefonál, az autóval A pontból B pontba szeretne eljutni, valahogy.

Általában a rajongókról beszéltünk épp, amikor nekem szegezte, hogy de hát én is nagy Apple-fan vagyok. Azt válaszoltam, attól függ, mit ért ez alatt. Miután megtudtam, hogy egy fannak minden jó, amit a bálvány készít, és semmi más nem felel meg neki, visszautasítottam a skatulyát. Számtalanszor elküldtük a pokolba az Apple rosszul működő cuccait a blogon, a "falhoz vágom" és az "ez egy szar" összefüggés is előkerült bizonyos szélsőséges pillanatokban. És a többi márkával sincs bajom, csak a silány minőséget unom, a drágább, minőségi cuccokat szeretem nyomogatni. Ez szerintem nem rajongás - mondtam. És itt volt az a válasz, amin fennakadtam:

mikor kijön az iPhone4 egyből kell venni olyat, és izgatott leszek, mikor végre megvan és áradozok róla: az már igen

Az iPhone 4-et tavaly év szeptemberében vettem izgatottan. Azóta vásároltam már egy ellipszis trénert is hasonló örömmel, mutogattam másoknak, majd a jótékony hatásait is szívesen ecseteltem a környezetemben. Senki nem neheztelt érte, inkább érdeklődtek, hátha ők is vennének egyet. Vettem hangfalakat is, amiket örömmel hallgatok, izgatottan választottam ki az áruházban, készültem rá napok óta, és szintén áradoztam róla a vételt követő hetekben. Láttam néhány igen jó filmet, amiket már alig vártam, hogy láthassak, és olvastam szuper könyveket, amikről szintén meséltem másoknak. A fogadtatás csaknem minden esetben érdeklődő volt, kíváncsiak voltak, de ha épp nem érdekelte őket a téma, akkor sem érintette érzékenyen őket, hogy erről beszéltem. Továbbléptünk.

Az Apple-nél más a helyzet. A barátomban megmaradt valamilyen tüske, ezek szerint anno végigszenvedte az előadásomat, ami biztos arról szólt, miért szeretem az új telefonomat, mennyivel könnyíti meg a dolgaimat. Az edzőgép, a hangfal, a filmek és a könyvek kapcsán nem kerültem a fanboy-skatulyába, sőt még azzal sem, hogy az Appleblog szerzője vagyok. Csak azért, mert örültem egy olyan kütyünek, amire vágytam, és az Apple gyártotta.

A beszélgetést a fenti mondat után gyorsan más irányba tereltem, mert megint azt éreztem, hogy nőnek az érthetetlen indulatok, ugyanazok, mint amikkel korábban szembesültem, és egyre feszültebbé válik a beszélgetés. Én meg azon kezdtem el gondolkozni, hogy kicsit túlságosan mélyre vertek gyökeret az előítéletek. Mi lenne, ha egyszerűen csak hagynánk a másikat örülni, az Apple-féle skatulyáknak meg csak akkora súlyt adni, amennyit megérdemelnek?