Most érkeztem vissza egy maratoni, 40 órás osztálytalálkozóról, amit a Bakony lábainál töltöttünk, egy erdő szélén, vagyis az utóbbi napokban meglehetősen és gyakorlatilag offline voltam minden létező szempontból. A tízéves érettségi találkozó egyrészt nagyon jó volt, másrészt összesen vagy 7 órát aludtam, de hazaérve így elcsigázottan is ránéztem a hírekre, és nem lepődtem meg nagyon: középpontban a WWDC, továbbra is. Az iPhone már nagyjából lefutott ügy, de egyre több más bejelentését is jósolják. Lassan már a kétórás keynote is kevés lenne erre, így a csalódás szinte ismét garantált.
Volt ugye szó már Mac miniről, és az egyébként esedékes Mac Pro és MacBook Air frissítéséről, új Apple TV-ről iPhone OS-sel (ez persze szinte biztosan nem most lesz beharangozva), streamelhető iTunes zenékről, most meg kiegészítették ezt azzal, hogy bemutatják a kész 10.6.4-es hópárduc-frissítést, amivel a Safari 5-ös is érkezhet, a szokásos faster than ever felkiáltást kiegészítve néhány érdekességgel.
A hírek szerint ugyanis a Safari már saját Readerrel érkezik, amivel a híroldalak RSS feedjeit várhatóan pofás formába önti ránk a böngésző. A Safari HTML5-ös képességeit kiegészítik, várható extrák között a Geolocation, a full screen mód és a HTML5-ös videókhoz különféle feliratkezelési képességek várhatók.
A frissítés a fejlesztőket is szereti, ők is várhatnak néhány új eszközt, és a Windows alatt is élvezhető lesz a GPU-s gyorsítás. A lista:
Az Apple állítólag a fejlesztői csomagját, az Xcode-ot is rendesen megreszelgette, a 4-es veriószámú szoftvert állítólag szintén holnap hétkor mutatják be, vagy legalábbis elhangzik pár mondat róla, a lényegi ismerkedéssel még úgyis lesz a résztvevőknek pár napja a WWDC-n.
A San Francisco-i Moscone Center plakátjai már kint vannak, de ezekről a pletykákról említést sem tesznek. Szilárdan és erős meggyőződéssel az iPhone OS 4 ficsöreit hirdetik, amiket már egy pár hónapja azért ismerünk. Megpróbálok holnap estig aludni egy kicsit, hogy kibírjam az egyébként szokásos Appleblogos élő közvetítést - vagyis a megszokott módon, szövegesen és képekkel igyekszem visszaadni a különböző híroldalakról ömlő információkat - szóval jó éjt, és előre a Puffin lekvárral.
Az ausztrálok tudják, mire jó egy ilyen látványos, világító, nyomkodható izé: be kell rakni egy étterembe, és máris exkluzívabbnak tűnik a hely. Mindezeken túl az iPad éttermi használata megfelelő applikáció kifejlesztése mellett még kimondottan áldásos, telibe talált dolog is lehet.
Elmondom, mire gondolok:
Konyhaséf kedvence Lulu-módra
Pityókás bekettye, ahogy anyám szerette
Bíró uram esete a püspökfalattal
Számtalan étteremben számomra teljesen érthetetlen módon csak fantázianeveket írnak a kaják mellé, amiből nincs ember, aki kihámozza a megfejtést. Persze a jobb helyeken nem idióta mesenevekkel, hanem figyelemfelkeltő elnevezésekkel és részletesebb leírásokkal várják a vendéget, de mekkora előny már, ha minden ételről rögtön megnézhetsz egy fotót is, plusz a rendelkezésre álló hely miatt egy csomó hasznos információt is elolvashatsz!
A Sydney-ben található Global Mundo Tapas mindenesetre már szolgálatba állította az iPadeket. A menü átbogarászása után a program jó sommelier-hez méltón még a fogáshoz megfelelő bort is ajánl, végül egyetlen gombnyomással tudják a vendégek wifin keresztül megrendelni az ebédet.
A kínai utam alatt úgy gondoltam, hogy Ádám két rovatából egyet varázsolva összekötöm a kellemest a hasznossal, és egy különleges helyen megreggelizve keverem bele az Apple-t mindenféle ügyeimbe. A helyszín Zhouzhuang, biztos tudnám, hogyan kell helyesen leírni magyarul, ha ismerném a helyes kiejtést, fonetikusan átírva gondolom Zuangzuang lehet a megfejtés.
A Sanghajtól körülbelül ötven kilométerre található településen Velencéhez hasonlóan az utcák helyett csatornákon lehet közlekedni, amiből a helyiek remek turisztikai látványosságot varázsoltak.
A Hollókőhöz hasonlóan élő skanzen kötelező célpont, ha a térségben járunk, de ne lepődjünk meg, ha az ország más részeihez hasonlóan itt sem értik meg az angolt. Így például hiába van kiírva latin betűkkel, hogy Croissant with ham and cheese, ha szóban kérjük, már nem tudják, mit akarunk, tehát rá kell mutatni az ételre, amikor rendelni akarunk. Az Illy kávé viszont Zuangzuangban is ugyanolyan jó, mint bárhol a világon.
Ázsiában, pontosabban Kínában, még pontosabban Hongkongban semmi jele annak, hogy az iPadek forgalmazása még nem indult meg a térségben. Már a különleges státuszú államba tartó repülőn feltűnt, hogy több utas is az Apple tabletjével játszadozik, a városba érve viszont egyből világossá vált, hogy mi ennek az oka: szinte az utolsó elektronikai boltban is lehet már iPadet kapni.
A hivatalos boltokba természetesen még nem érkezett meg a tablet, azokban csak szokásos felhozatalt, MacBookokat, iPodokat, iPhone-okat lehet vásárolni az itthon megszokott árhoz képest pofátlanul olcsón: a kártyafüggetlen mobilhoz például már 135 ezer forintért hozzájuthatunk, biztosan vettem is volna egy 3GS-t, ha nem csak néhány nap választana el minket az új készülék bemutatásától. Nem biztos, hogy azt fogom megvenni, viszont a 4G/HD bemutatása után csökkenhet annyival a szerintem még mindig kiváló 3GS ára, hogy érdemes legyen azt kivárni. Ha meg tud annyit az új mobil, hogy felkeltse az érdeklődésemet, nyilván azt fogom választani.
Visszatérve az iPadekre, a legtöbb hongkongi kereskedő kirakatában két-három-négy tablet várja, hogy elvigye őket valaki, szóval a világnak ezen a részén egyértelműen NINCS HIÁNY a kütyüből.
De nemcsak a kereskedésekben, a vevők oldalán is dúskálás van. Az Intercontinental szálloda klubrészlegén például, Alain Ducasse Spoon étterme fölött, ahol a Victoria bayt egy hatalmas ablakon át szemlélve tudjuk olvasni a híreket, megbeszélni a fontos ügyeket az üzleti partnerekkel, három iPad is várja a vendégeket, ezeket bárki felkaphatja, és használhatja, amíg a helyiségben tartózkodik.
Kínában, a szárazföldön már nem ilyen jó a helyzet: Sencsenben egyetlen iPadet sem láttam, és Sanghajban is csak az Expón futottam bele egy-egy bemutatódarabba, de hát Kínát és Hongkongot nemcsak egy határ, a pénznem, a rendszám és a politikai rendszer választja el egymástól. Persze biztos vagyok abban, hogy aki Sanghajban akart magának iPadet, az már megvette, és elnézve a város méreteit, belvárosának mérhetetlen gazdagságát, rögtön érthetővé válik az is, miért a kínai lesz a legfontosabb piac lassan mindegyik világcégnek.
Ezzel együtt is az országban jelenleg inkább a fake, mint valódi Apple cuccok aratnak sikert. Az utcán sétálgatva folyton olyan árusokba botlunk, akik a katalógust felnyitva eredeti, érted, eredeti (not!) Rolexeket kínálnak tíz dollárért, vihetsz Prada, Fendi, Gucci-táskákat minden mennyiségben, amiket a képen is látható módon zsákokba pakolva gyűjt be magának a turista (én) és ott vannak az iPhone-ok is, persze ezeknek kábé annyi közük van az eredetihez, mint a kétezer forintos óráknak.
Néha viszont többet tudnak az Apple kütyüjénél: hatvanezerért például már olyan modellt lehet kapni, amihez nem kell iTunes-t használnunk, sima áthúzással rámásolhatjuk a tartalmakat a mobilra. Az App Store alkalmazásai persze nem futnak rajta, de legalább nem kell vacakolni a szinkronizációval. Valamivel olcsóbban iPhone-nak látszó JAVA-s tárgyat lehet beszerezni, és aki igazán meg akarja nyomni magát Kínában, az két SIM-kártyás Apple mobilt vesz magának. A helyi kínálatból legjobban nekem mégis az a maós óra tetszett, amiben a nagy vezér karja integet, miközben a mutatók elárulják a pontos időt. Na AZ ütött.
Kína egyébként mindkét része, a szárazföldi és a hongkongi is egyértelműen fel van készülve az Apple-cuccok fogadására, mondhatni az a szabvány. Először a hongkongi Intercontinentalban találkoztam Bose-hangszórókra kötött iPod/iPhone dokkolóval, amik csak és kizárólag az Apple eszközeivel voltak kompatibilisek, tehát a térségben alapértelmezettnek veszik, hogy aki ilyen hotelben száll meg, és a saját zenéjét akarja hallgatni szobájában, az valamelyik i-kütyüt rántja elő a zsebéből. Ugyanez volt a helyzet a sanghaji Ritzben, ahol megint csak szívesen látott vendég volt az iPhone-om.
Holnap egyébként megint elutazom, ezúttal Toszkánába megyünk Dórával, szóval szegény Ádám újabb hétre marad egyedül, így sajnos az új iPhone bejelentést sem tudjuk közösen nyomni, de valahogy mindig ez van: a nagy show-k idején a legritkább esetben vagyok itthon, Ádám viszont, nem is értem, hogyan, egyedül is olyan közvetítéseket nyom, mint amikor ketten dolgozunk a témán.
Bocs Ádi, ígérem, nemsokára visszaadom ezt a két és fél hetet, amit most elvettem az életedből (egyébként behajtja!).
Végezetül álljon itt egy videó a sanghaji repülőtér VIP-várójából, ahol a következő vécémozgató szerkezettel találkozhat a gyanútlan arra járó (a 492 emelet magas, 101 emeletes Shanghai World Financeal Center 91. emeletén található, hét nyitott konyhával működő 100 Century Avenue Restaurantban egyébként ugyanezt láttam):
A blogon található valamennyi írás, valamint a fényképek egy része a szerző saját tulajdonát képezik, amelyek másolása, terjesztése kizárólag előzetes engedéllyel lehetséges.
.jpg)
.jpg)
.jpg)
