A Wall Street Journal készített egy érdekes felmérést, megvizsgáltak 50 iPhone- és 50 Android-appot, azt vizsgálva, milyen adatokat küldenek ki a programok és kik felé. Kiderült, hogy 56 közülük elküldte a készülék egyedi azonosítóját (UDID) reklámcégeknek vagy a fejlesztőknek, 47 hozzátette a felhasználó földrajzi helyzetét, 5 pedig elküldte az életkort, nemet és egyéb személyes adatokat. Mindezt persze a felhasználó engedélye nélkül - az iPhone esetében a "program fel kívánja használni jelenlegi helyzetét" nem éppen a harmadik féllel való megosztásra vonatkozik.

A felmérésben megemlítik, hogy több iPhone app viselkedett ilyen módon kémprogramként, mint androidos alkalmazás, bár hozzáteszik, a minta mérete miatt nem tudni, az arány érvényes-e akkor is, ha az AppStore 300 ezer és az Android 100 ezer címe között keresgélünk.

A kémkedés oka egyértelmű: a targetált hirdetésekért 2-5-ször annyi pénzt fizetnek a reklámcégek, így nehéz visszautasítani az ingyenes programok készítőinek ezt a lehetőséget. Max Binshtok, a DailyHoroscope androidos alkalmazás készítője például visszautasította az ad-hálózatok ajánlatát, de azóta is szívja a fogát.

Vannak példák is: a TextPlus 4 nevű népszerű iPhone app nyolc reklámcégnek küldi el az UDID-t az irányítószám, a felhasználó kora és neme társaságában. A Pandora mindkét operációs rendszerben nagyon aktív, földrajzi helyet, kort, nemet küld szét az ad-networkök felé. A Paper Toss nevű játék öt reklámcéget szolgál ki. A Grindr, a melegek közösségi programja három cégnek küldi az egyedi azonosítót, természetesen egy igen fontos információval együtt (miszerint a felhasználó a Grindrt használja). Ez utóbbiak arra hivatkoztak, hogy amíg nem lehet névhez kötni az adatokat, nincs valódi veszély.

Más alkalmazások csak az anyacégnek küldtek infót, így tesz többek között az Angry Birds is, ami a Chillingónak (EA) küldi az adatokat - ez a vállalat vesz részt a mérges madarak marketingjében. A Chillingo persze megesküszik rá, hogy nem adja tovább harmadik félnek az információkat, kénytelen mindenki beérni ennyivel. De miért is?

Még egy érdekes szám: az 50 (plusz egy a WSJ saját alkalmazása) iPhone-appból 18 küldött hasonló információkat az Apple-nek, pontosabban az iAd részlegnek. Így Steve Jobs kirohanása legutóbb az iAd létrehozásakor, amikor is dühét fejezte ki a felhasználói adatok engedély nélküli küldözgetése miatt, csak porhintés volt. Nem történt semmi az ügyben, a régi AppStore-os programokat valószínűleg senki nem vizsgálja ilyen szempontok szerint Cupertinóban, és nem vagyok benne biztos, hogy az azóta beküldött kémeket kiszúrták.