Egy két éves posztomat keresve akadtam bele egy 2008 februári Appleblog-bejegyzésre, aminek ez volt a címe: 2010-ben az Apple. Ebben a The Motley Fool újságírója, aki részvénybefektetései kapcsán megpróbálja kitalálni a cégek szereplését, egy félig-meddig vicces cikkben azt állítja, megjárta a jövőt, és látja az Apple-t két-két és fél év múlva. Most. Hát lássuk, bejött-e neki.

Nem az a célom, hogy a szerzőn, Rick Aristotle Munarrizon mulassak. De a megjósolt és a valós történések közti különbség jó példa arra, miért és hogyan nem lehet megmondani, egy vállalat (főleg az Apple) hová jut akár két év alatt. És persze arra is jó az összehasonlítás, hogy értékeljük egy kicsit az idei év eseményeit.

2010-ben az Apple már új néven szerepel a piacon: Apple Entertainmentnek hívják a vállalatot, ezzel is jelezvén, hogy inkább a piac szórakozásra vágyó felét szolgálják ki. Tehát a szerverfejlesztési irányzat ugrott. A cég piaci részesedése a laptop és desktop gépek tekintetében megduplázódik, eléri a 12 százalékot.

A trend, hogy az Apple a szórakoztatást választja a vállalati szegmens erősítése helyett, természetesen már 2008-ban is világos volt. Nemrég megszüntették az XServe forgalmazását is, mivel - Steve Jobs egyik emailje szerint - leginkább senki sem vásárolt a gépből. Persze nem hagyják el ezen szegmens kiszolgálását, a Mac Próból és a Mac miniből faragtak szervereket, az iOS4-gyel egysor, céges környezetben használatos funkciót hoztak el, és a legutóbb felmérések szerint az iPhone és az iPad is egyre inkább elterjed a vállalati környezetben.

A teljes piaci részesedésre vonatkozó becslés ugyan még mindig túlzásnak tűnik, a 12 százalék még az Egyesült Államokban is nagy dolog lenne.

Munarriz beszámolója szerint az iPhone eladási mutatói 2008-ban simán túlszárnyalják  a tízmilliót, sőt, az Apple megint 599 dollárra emeli a készülék árát, és csak az AT&T szerződések mellé ad 200 dollár engedményt. Az eredeti telefonok pedig számos feature-rel gazdagodnak, míg a feltört társaik buták maradnak.

2008-ban tényleg túllépték a tízmilliót, de azt két éve senki sem mondta volna meg, hogy 2010-ben egyetlen negyedév alatt 14 millió iPhone-t adnak el. Egy olyan negyedévben, amiben ráadásul egyetlen karácsony sincs. Abban azonban téved a jóslat, hogy az Apple az árral is szorított volna a mobilszolgáltatóktól való függésen. Noha a kizárólagosság óriási többletbevételhez juttatja az Apple-t, inkább a liberalizáció irányába haladunk.

A feltörés pedig továbbra is ugyanazt jelenti, mint két éve, semmivel sem többet vagy kevesebbet.

Az iPodok még mindig uralják a zenelejátszók piacát, de a kereslet kisebb lett: nincs már akkora igény külön médialejátszóra. Az Apple összeállt a Google-lal, most már közösen futtatják a művészeket az új zene-előfizetési program keretében. Az Apple TV-ből digitális recorder lett, mivel az eredeti termék még 2008-ban és 2009-ben is rosszul szerepelt, fejleszteni kellett (már ha ezt fejlesztésnek fogjuk fel).

Az iPodok eladásában nincs számottevő különbség, hacsak az nem, hogy nem nőnek tovább az eladási mutatók. Úgy tűnik, a termékfrissítéssel elérték a piac befogadásának jelenlegi maximumát, azt azonban senki sem sejtette, hogy a nanóban megjelenik a kamera, majd nem sokkal később el is tűnik. A Google és az Apple pedig a 2008-ban még jónak tűnő viszony után összekülönbözött, és komoly vállalati háborúnak tűnik, ami most van kibontakozóban Kaliforniában. Vagy csak ügyesen játsszák ki a versenyhivatalt.

A digitális rekorder meg nem menő, az Apple TV-ből rohadt olcsó Apple TV lett, amiben egyáltalán nincs a felvételhez szükséges merevlemez.