Eddig sem nagyon titkoltuk, hogy az Androidot tartottuk az iPhone egyetlen komoly konkurensének, annak a platformnak, ami eséllyel veheti fel a harcot az iOS-sel szemben, viszont soha, egyszer sem éreztük úgy, hogy jobb lenne annál. Az iPhone nyomdokaiban haladt, lemásolta a legjobb ötleteket, hozzá is tett valamit a koncepcióhoz, de hiányzott belőle az az eredetiség, ami miatt igazán vágyni tudnánk rá. Sokan ezt úgy élték meg, mint elfogultságot, pedig szó sem volt erről: tudunk lelkesedni bármiért, ami megérdemli, de nem találkoztunk az iPhone-hoz hasonló átütő erővel, csak az alapelv csiszolgatásával.

A helyzet az elmúlt fél órában némiképp megváltozott. A kezembe fogtam egy mobilt, amit nem az Apple gyártott, amin nem az Apple operációs rendszere futott, és azt mondtam, hogy ez forradalom. Az egész olyan bizarr módon eredeti, gördülékeny, zseniális, hogy már alig várom a kognitív disszonancia-redukciót, mert ezt így nem lehet elviselni.