Természetesen rajtam a sor, hogy az Utazó rovatot bővítsem, másfél hétig ugyanis Portugáliában, leginkább Lisszabonban evett a fene, és a kis ribancot is magammal vittem. De nem a 18 fokos, hatalmas hullámokkal tagolt óceántól, nem is az éjjel háromkor is nyüzsgő lisszaboni tömegből küldök képeket - ezeket hagyjuk meg a haldokló nyugat ópiumának -, utazónk Lisszabontól 80 kilométerről jelentkezik, Obidosból, egy várfallal körülvett városkából, ahol az idő nemhogy megállt, de konzervdobozba zárva őrzik beöltözött katonák.

Minden adott, hogy Obidos egy remek kis hely legyen, felújított házak és várfal - aminek egyik oldalán nincs korlát, így a kellemetlen embereket csak meg kell lökni picit és kész -, balkonok a város felett, éttermek, turistaözön. Csakhogy Lisszabonból egyáltalán nem volt egyszerű idetalálni, ugyanis vonattal négy óra plusz fél óra séta lett volna az út, a buszjáratok pedig a város legkülönbözőbb pontjából indulnak, minden egyes helyen legalább három busztársaság indít járműveket, néhány irányba. Senki nem tudja, a másik hová szállít utasokat és honnan, a turisztinfó meg félretájékoztat.

Amikor meg ideér valahogy az ember, helyivel már nem is találkozik. Az egész város vendéglátósból és turistából áll, hétvégenként megspékelve lovagnak öltözött jóemberekkel, a kaja nem valami jó, viszont drága, az egész egy nagy kiállítás. Annak viszont nem rossz.

Lisszaboni kalandjaimról egyébként nemsokára olvashattok, de nem az Appleblogon. A pontos helyről természetesen értesítelek titeket.