Róbert cimborám most nem a lemenő nap, hanem a Kilimandzsáró csúcsának nyomába eredt. Vitte magával Utazónkat, aki vele együtt próbálta átvészelni az oxigénhiányos állapotokat.
Számomra óriási dolognak tűnik, hogy az egyébként gimnasztikában és hasonlókban az utóbbi tíz évben erős kihívásokkal küzdő Róbert minden felkészülés nélkül nekivágott, és felmászott a csúcsra. Még jobb, hogy vele volt a Canon 5D-je is két akksival, amit biztosan a 25 serpa valamelyike cipelt, és le tudta fotózni a trópusiból gyorsan sivataggá és tundrává alakuló tájat. Itt egy videó erről:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.