Tegnap az autópályán száguldva ért utol az iOS4 frissítés, arra ugyan még megvolt mindennapi GPRS-em, hogy ezt lássam, a posztot kiélesíteni csak a tatabányai 3G-mannnánál tudtam, hogy aztán a leszakadó viharban már az életemért imádkozzam. Mire hazaértem, az első, szerverek elleni támadás már lezajlott világszerte, 2 perc alatt lejött a frissítés, a backuppal és a visszatöltéssel együtt pontosan egy Spanyolország-Honduras találkozó első félideje alatt elkészült mindennel az iPhone 3G-m. Alapvetően ezen próbálgattam az új operációs rendszert, később rájöttem, hogy van nálam egy 3. generációs iPod touch is, amin - mivel nem szinkronizáltam zenéket, csak a játékokat  - az egész procedúra tíz perc alatt lefutott.

Tegnap óta tehát egy kicsit mindenki gazdagabb lett, na jó, aki 3 éves iPhone-nal próbálkozik, az nem, de az iPhone 3G-m a multitaskingos és a háttérkép beállításán kívül mindent megkapott. Az iBooksszal ráadásként a legyőzöttség érzését is bónuszba.

iPhone 3G

A kezdő képernyőn rögtön látjuk, hogy az Apple nemcsak a számológép ikonját rajzolta át, és hogy az eltűnési és előtűnési effektek is finomabbak lettek, de ez csak illúzió a kétéves telefonon: valójában ugyanúgy tizedmásodperceket rabol az életünkből, csak most már azt is érezzük, milyen lehetne.

A Dock és a status bar úgy változott meg, mint ahogy annak idején a Tiger leopárdosodott, szép, 3D-s elrendezés, a felül átlátszó status barból viszont csak azt látjuk, hogy fekete.

Rögtön beállítottam a magyar nyelvet, ami végre belekerült a telefonba, így lett végérvényesen is felhasználóbarát a cucc (én mondjuk ne fogom használni). Tényleg, alig volt megszokni való része a fordításnak, egyedül az On/Off helyeire tett I/O furcsa. Meg a Store helyett az Áruház a beállításokban. A billentyűzet ékezetes kiosztásán is változtattak egy kicsit, úgy láttam, jobban kézre esnek a bötűk. Magyar helyesírásellenőrzőt nem találtam, ami azt jelenti, hogy nincs.

Persze az első játék nálam is a mappákba rendezés volt, amit a telefonon kezdtem el, és szinkronizálás közben, a gépen fejeztem be. Egyébként is imádom, hogy az iTunes már elkezdte a szinkronizálást, de ha én még hozzácsapok fájlokat, nem visít, nem indítja újra, a végén azt is hozzáveszi a folyamathoz. Ennek szellemében rakosgattam az ikonokat, és nyomtam még egy synch-et. A változásaim elvesztek, és ezt a problémát egy kommentelőnk is jelezte tegnap. Mindegy, megcsináltam még egyszer, most jó.

A következő mappákat hoztam létre: Játékok, Ancsa játékai (egy mappában ugyanis csak 12 ikon fér el), Utilities, Zene, Kapcsolat. Terveztem még a szemét mappa létrehozását, de aztán inkább töröltem mindent a telóról, amit oda tettem volna. Logikus, nem?

A keresés elképesztően hatékony lett, kutat a leveleken kívül az sms-ekben is, ráadásul a webes és wikipediás kereső is opció (apropó, itt nézzétek meg, hogy viszi az egyik információs ikont a másikba lefelé görgetésnél, zseniális). Spotlighthoz méltó gyorsasággal. A Safari keresője is okosabb lett, javaslatokat ad pillanatok alatt. A fotók között megjelent a Places (más néven Helyek) kereső, amivel egy térképre rendezve látjuk a fotóink származási helyét, a Faces-zel pedig az arcokat láthatjuk elrendezve.

A Mailben az összetartozó üzeneteket összerendezi, amit egyébként már a Gmail webes felületén is utáltam, szóval kikapcsolom. A kijelöléseknél lehet kérni az archiválást, ami azt jelenti, hogy a régi leveleinket tömörítve menti el a telefon.

Ezek után az AppStore-ba vezetett utam a telefonon, de hiába kerestem az iBooksot. Nem nagyon értettem, aztán a laptopos verzión könnyen ráleltem, a szerződések megváltozásának elfogadása miatt ugyanis csak itt elérhető a program. Azt kellett azonban tapasztalnom, hogy az iBooks olyat művelt, amit egy Need for Speed például nem: lealázta az iPhone 3G-t.

Lassú. Ráböksz, nem történik semmi. Megint ráböksz, semmi. A harmadiknál valami történik, és akkor jössz rá, hogy már az első parancsot is értette, csak olvasta be a 300 oldalas könyvet. a lapozás sem túl gördülékeny, de azért még tűréshatáron belül van, a lapozós effekttel azonban nem érdemes játszani, nem akkora élmény, mint 3GS-en vagy inkább iPaden.

Egyébként tényleg lehet iPhone-on olvasni, a Micimackó nagy ábrákkal, betűkkel a vaksi szememnek is tűrhető. Az iBooks Store-ban leginkább a Project Gutenberg ingyenes, régi könyveit találjuk meg, van néhány magyar nyelvű is ezek között, láttam, gyorsan megtaláltátok, és a toplistán felkúszott Tömörkény István például.

Kipróbáltam a pdf olvasót is, és nem is akármilyen stressz-tesztnek vetettem alá: nyomtam be neki egy nagyfelbontású, 130 oldalas magazint, egy óriási dwg-t pdf-é konvertálva, és egy sima, szöveg alapú könyvet. Az epubokat és a pdf-eket külön fülön kezeli az iBooks, az iTunes-ban pedig egy külön Books mappa jelent meg a Libraryben és az iPhone oldalán (tényleg, ennek a dizájnjával már nagyon kellene kezdeni valamit, ebben a környezetben valami ocsmány).

A pdf-ek telefonra másolása természetesen pofonegyszerű, az iTunes-ra húzzuk a fájlt, ekkor megjelenik a Books között, majd innen a telefon ikonjára húzzuk és voilá.  A magazin, nevezzük Playboynak, a nagy képek miatt eléggé nehézkesen lapozható volt, a mellre nagyításnál is sokat kellett várni, amíg kitisztul a kép. Ancsa Jelzőlámpás kereszteződés Vörösvári nevű dwg-ből szerzett csodája viszont úgy megfektette az iBooksot, hogy többet el sem indult. Egészen addig játszotta a sértődöttet, amíg le nem töröltem a fájlt a telefonról. A pdf-es kezelés nagyon gördülékenyen és hiba nélkül zajlott le az egy évvel fiatalabb iPod touch-on, a szövegben keresés is gyors és használható.

3. generációs iPod touch

A fenti lassulások a 3GS-en már nem jelentkeznek, egy azzal megegyező hardverellátottságú iPod touch-on is próbáltam az iOS4-et.

Itt már a gyöngyöző cseppekről készített háttérkép is megjelent, valamint a multitaskingot is kipróbálhattam. Sajnos sok használ nem vettem, mert a touch-ra tett játékok ezen verziói még nem támogatják az új szabványt, és háttérbe küldésnél lenullázzák magukat, így hiába tértem vissza a programba, hiába vertem félhalottra Blankát, kezdhettem elölről. Egyelőre a Skype-os beszélgetés sem folytatódik a háttérbe küldéssel, gondolom mindenki eszeveszetten optimalizál és átír jelenleg.

Viszont a háttérbe küldött Safari rovább tölti bőszen az oldalakat. Dupla klikkel tehát azonnal szürekárnyalatos lesz az asztal, és felugrik a programválasztó, ahol egy jobbra csúsztatással a zenelejátszókat is vezérelhetük. Ezentúl tehát, ha egy gombnyomással lépsz ki egy programból, az csak a háttérbe kerül, a valódi bezárás menete: egy Home-gomb, majd dupla Home-gomb, kijelzőn tartani az ujjat, bezárni a programot. Senki nem fog majd programokat bezárni.

Az első napon kiderült, hogy problémák vannak viszont az Exchange szinkronizálással, davidkristof is írt nekem, hogy valamiért nem tolja a Google naptárat sem. Az Apple gyors megoldást ígért, de úgy tudom azóta is semmi, a Microsoft és a cupertinói cég sem tud nyilatkozni, annyira dolgozik a dolgon.

A végkövetkeztetés tehát számomra az, hogy az iOS4 lealázta a kétéves telefonokat, nem azért, mert lassabb, hanem mert sebességért kiált. De ez nem baj, eljött az ideje, ha minden ugyanúgy futna mindenen, akkor mi értelme lenne az éves hardverfrissítésnek. Szeptemberig még kihúzom a 3G-vel, de aztán ide veled iPhone 4.

Ha kihagytam valamit, márpedig kihagytam, kommentben várjuk a (lényegi) kiegészítéseket.