Másnéven Jóreménység foka. Itt járt Utazónk Csabával, aki megtúráztatta és meg is dolgoztatta egy kicsit a ribancot.
Levittem egy kicsit délre. egészen a Jóreménység-fokig mentünk egy dél-afrikai túra keretében. Nagy segítség volt a telefon az út alatt, használtuk autós navigációra (ndrive egész jó), és végig futott a háttérben a trip journal, ami végig vette a nyomvonalunkat. Szóval nem csak nyaralt, hanem dolgozott is a kicsike.
A Jóreménység foka elnevezés annyira szép, hogy a legtöbb hajós meg kalózos könyvben elsütik, úgyhogy a neve hallatán szinte hallom kiabálni a kapitányt meg csapkodni a hullámokat, pedig még hajón se nagyon töltöttem huzamosabb időt. Maga az elnevezés az optimizmus hivatalosan is fennmaradt példája, hiszen a földnyelvet először Bartolomeu Dias nevezte el Vihar-foknak, ezt később egy másik portugál felfedező nevezte át Jóreménységre. Hogy ne hangozzon annyira ijesztően.
Ilyenformán lehetne más dolgokat is átnevezni, így a szenvedélybeteget elnevezhetnénk örömharcosnak, a Halál Velencébent De jó volt utoljára Velencébenre. Ja, és a gyilkos bálnák is kikérik maguknak, ezentúl mindegyik kardszárnyú delfin és pont.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.