Ez az iPad olyan friss, hogy még meleg. Alig három napja kezdték el a forgalmazását, ráadásul a kezemben tartott darabnak története van, hiszen Handrás majdnem 24 órát állt érte sorba. Az elsők közt távozott a 5th Avenue-n található Apple Store-ból, ami előtt addigra már összegyűltek a legfontosabb lapok tudósítói, a villanó vakuknak hála kicsit a történelem része is lett tehát a készülék: a tesztelt iPad dobozát olyan lapokban láthattuk viszont, mint az Engadget.

Most meg itt van a kezemben a budapesti Ráday utcában a hálószobámban, és határtalan örömmel nyomkodom. Amint ugyanis kicsomagoltam, világossá vált számomra, hogy az iPad valami újnak a kezdete. Egy percig sem gondoltam, hogy maga a termék nélkülözhetetlen lenne az életemben, de azt tudtam, hogy a számítástechnika általa elindulhat végre azon az úton, amin a felnőtt elektronikai berendezések már évtizedek óta járnak. Az egyértelmű, minimális tudást igénylő, maximális kényelmet ígérő termékek útján.

Mert gondoljunk csak egy asztali számítógépre: legyen rajta Windows, Linux vagy Mac OS X, biztosan ismerünk egy rakás olyan embert, akiknek még a legegyszerűbb műveletek végrehajtása is problémát jelent. Túl sok a lehetőség, így megoldásból is túl sok akad, szemben például a tévével, ahol a kettes gomb minden körülmények közt a kettes csatornát hozza be.

Ugyanez a helyzet az iPaddel: egyértelmű, átlátható, félreérthetetlen, mert tényleg csak annyit tud, amennyire az átlagfelhasználónak szüksége van, nekik viszont méretre szabott, tökéletes választás.

A GUI mindenesetre őket segíti: az Apple-nél már a nyolcvanas évek óta dolgoztak egy olyan felhasználói felületen, ami jóval kényelmesebb, használhatóbb a maiaknál. A projekten dolgozó urat Jef Raskinnak hívták. Egy különleges interfész létrehozása volt az álma, amit olyan egyszerű használni, hogy a júzernek fel sem tűnik a tanulás folyamata. Hasonlítson egy kenyérpirítóra, mondta, amin pont ott vannak a gombok, ahol azoknak lenniük kell.

Úgy tűnik, három évtizeddel később az iPaddel vált teljessé az öreg koncepciója, most jutott el abba az állapotba a pc, amilyennek szerinte mindig is lennie kellett volna. Raskin már nem élhette meg az álma valóra válását, nekünk viszont itt van az iPad, ideje letesztelni, hogy igaza volt-e az öregnek, vagy hatalmasat tévedett.

Röviden: Raskin zseni volt.

De koncentráljunk a konkrétumokra, miközben próbáljuk mellőzni azokat az információkat, amiket eddig is tudtunk. Pár sorban azért foglaljuk össze ezeket: nincs rajta Flash, nincs multitask a külső programoknak, nincs kamera, nincs usb-kapu, a hardver ugyanaz, mint az iPhone 3GS-nél. A hiányosságok listáját még lehetne bővíteni, ahogy arról is írhatnánk oldalakon át, hogy miként lehet használni a különféle funkciókat, alkalmazásokat. Mivel azonban Kaprinay Zoltánnak hála, aki a ti kérdéseitek alapján már New Yorkban tesztelte az iPadet, szinte minden gyakorlati jellegű kérdésre tudjuk a választ, én inkább arról beszélnék, milyen érzés használni a készüléket.

Összefoglalva csodás. Amíg ki nem próbáltam, bőven voltak kétségeim, hogy kell-e nekem egyáltalán az iPad, mostanra ennek a kétségnek nyoma sincs. Kipróbáltam, és kell. Nem biztos, hogy ebben a hónapban, az sem biztos, hogy az első generációból, de biztos vagyok benne, hogy záros határidőn belül veszek magamnak egyet. Elmondom azt is, hogy miért.

Pár hete volt egy bejegyzésem Facebookon, ami arról szólt, hogy nagyon vágyom egy iPadre, és ha a próba alatt kiderül, hogy szükségem is van rá, veszek magamnak egyet. Ha nem, akkor nem.

A próba alatt a következő derült ki: szükségem van rá, sőt, mindig is szükségem volt rá, amióta számítógépet akartam vásárolni magamnak. Amikor ugyanis számítógépet akartam, valójában az iPadre volt szükségem.

Nem akarom ezt túlbonyolítani, inkább csak röviden, összefoglaló jelleggel megírom, mire gondolok: amikor számítógépről beszélünk, a többségünk böngészésről, levelezésről, kép és videónézegetésről, zenehallgatásról beszél. Ezek azok a funkciók, amikben egy Mac többet ad, több kényelmet, mint egy pc. Az iPad ezeken a területeken viszont egész egyszerűen verhetetlen, a felsorolt tevékenységeket ugyanis egészen új dimenzióba helyezi át. Lehet, hogy csak egy felnagyított iPod touchról van szó, de a tíz colnak köszönhetően már számítógépszámba vesszük a készüléket, el tudjuk képzelni, hogy lecseréljük rá a desktopot, vagy a laptopot.

Végeztem egy kísérletet: odaadtam Dórának egy órára, hogy játsszon vele. Ő volt az átlagfelhasználó, és arra voltam kíváncsi, hogy lesz-e, amit hiányol belőle. Kipróbálta és nem volt. Pedig a Mackel kapcsolatban voltak előítéletei, Windowshoz szokott, és sosem dolgozott annyit a MacBookkal, hogy megszokja azt, az iPadre viszont egy pillanat alatt rákattant, és alig akarta kiengedni a kezéből.

Hogy pár konkrétumot is mondjak: a kijelző tökéletes, bár könyvolvasásra szerintem továbbra sem alkalmas, legfeljebb novellákat lehet végiglapozni rajta. Melegedésről egyáltalán nem beszélhetünk, és mivel nincs ami fogyasszon, tehát nincs, ami fűtsön, DÖBBENETESEN sokáig bírja az akkumulátor. Handrástól hét órája hoztam el a készüléket, azóta nyomogatjuk, játszunk vele, netezünk, megteszünk vele mindent, amit csak el lehet képzelni maximumra tekert fényerő mellett, és most 51 százalékon tart az akkumulátor.

Mivel az iPad mellett itt van a MacBook Próm is, össze tudom hasonlítani a kettőt, és hát nem meglepő módon a laptophoz képest azért lemaradásban van a tablet. Például a gép már régen rácsatlakozott a wifihálózatra, amikor az iPad még mindig gyengének vette (az egyébként lopott) jelet. A MacBook képernyőjének fényereje valamivel nagyobb, a fehér fehérebb, de ezt tényleg csak egymás mellé pakolva látszik, önmagában hibátlan alkotásnak tűnik a tablet.

A konkrétumokon túl azonban sokkal fontosabbnak gondolom azt az érzést, ami átjár (mint az ERŐ) a tábla nyomogatása közben. Folyton azon jár az eszem, hogy ez a jövő. Hogy pár éven belül egészen más lesz a pc-s piac, mint amilyennek megismertük, és a változást az iPad indítja most el. Hogy ezzel a készülékkel viszonylag olcsón juthatnak olyan számítógéphez az emberek, amivel szinte minden fontos, hétköznap felmerülő feladatot, szórakozást ki lehet pipálni úgy, hogy közben elképesztő minőségérzet kíséri minden mozdulatunkat.

Netbook? Hahaha. Az nem forradalom volt, csak egy kellemetlen zsákutca, egy kitörési próbálkozás, csak a rossz irányba. Ha az ember tényleg az otthoni gép és a laptop mellé akar valamit venni, az az iPad lesz, és nem egy gyenge minőségű, bár mindenre, de mindenre csak szomorkásan használható gép.

Sőt, tovább megyek: szerintem a tömegek, azok, akiknek a számítógép nem munkaeszköz, akiknek fogalmuk sincs arról, mi az a multitask, vagy a tethering, az iPad, és az ő leszármazottai lesznek az elsődleges kapuk az informatika világába, és csak kiegészítő célzattal vesznek majd mellé egy minden feladatra alkalmas pc-t vagy Macet. Pont, mint egy utánfutót az autójukhoz. De a számítógép az lesz, amit most az iPad tanított meg nekünk.