Korábban is említettem már, hogy az iPad és az egész tablet-cirkusz nem önmagában vizsgáladnó jelenség, mint ahogy az iPhone sem értelmezhető AppStore nélkül (2007-ben ugyan próbálkoztak vele, de feladták). A mit használunk és a hogyan használjuk kérdésekre már megvolt a kész válasz korábban, az új kérdés az volt, mire használjuk. A tartalom teheti kiemelkedővé vagy középszerűvé a tabletet. Olcsó középszerű készülékké, hogy pontos legyek.

A fenti videó pontosan az, amire vártam a keynote-on, amikor a magazinos tartalmak megreformálásáról tettem említést. Ez az. Nem érdekel, hogy a tíz éve elérhető grafika elérhető a játékokban, nem izgat az autóverseny, sem az orvosi appok (ebből mondjuk most nem is volt bemutató), viszont rohadtul érdekel, hogy mire használom én az iPadet. És persze a többi otthon ülő, kopaszodó hülyegyerek.

Nemrég a képregények kapcsán írta valaki, hogy ez az, ezért megveszi az iPadet. Csak azért, hogy újra képregényeket olvashasson. El tudom képzelni azt is, hogy valaki csak a játékok miatt veszi meg. Értem én őket.

Én néhány éve csak azért vettem egy szintetizátort, hogy eljátsszam rajta Bach Air-jét. Persze utána elkezdtem zongoraleckéket venni, de alapvetően ez volt a motiváció. Mellékesen összeköthettem a Mac-kel, és Garage Band alatt zenét szerkeszthettem, segített jobban belemélyedni az összhagzattanba, meg sorolhatnám még egy új hangszer előnyeit. És az iPaddel is ugyanez a helyzet. Mellékesen ott egy komplett számítógép.

A motiváció közben sokszor csak egy hülye apróság, amit sosem mondunk el senkinek.

Az iPadnél én meg ezt vártam, ezért már megvenném, ha minél többen csatlakoznak a Wiredhez. Csatlakozzatok, égi magasok.