Mai Utazó iPhone képünk Münchenben készült, pontosabban a Friedensengel szökőkút előtt, ez minden bizonnyal az ottani szabadságszobor, olajág nélkül. A kéz MG-hez tartozik.

Rövid ideig gondolkoztam, mit lehetne írni Münchenről, a virsli meg a sör elcsépelt, a foci meg nem érdekel. Rögtön beugrott a München című film, amit háromszor kezdtem el nézni, de egyszer sem fejeztem be, erről meg beugrott Spielberg, és hogy mekkora kiherélése volt Indiana Jonesnak a rendező legutóbbi ámokfutása. Azt hiszem, könnyen elkalandoznak mostanában a gondolataim.

Nem baj, menjünk tovább. Münchenről beugrik még Thomas Mann, egykori nagy kedvencem, ő is ide költözött gyermekkorában, róla meg a Varázshegy című regény jutott eszembe. Ennek érdekessége, hogy eredetileg novellának indult, az évek során lett belőle nagyregény. Olyan lehetett megírnia, mint Grady Trippnek a sajátját a Wonder Boys című filmben, aki - miután a kéziratának mind a 2611 lapját belefújta a szél a vízbe - azt mondta, azért lett ilyen hosszú, mert nem bírta abbahagyni az írást. Mann is csak utólag zárta le a bizonytalanság regényét, ami ezáltal igencsak hű volt az írójához.

Erről meg eszembe jut, hogy vajon a most előkeresett és kezemben tartott négy kötetes kiadásba miért nem biggyesztett kiadási évet a Genius kiadó, erről meg az ugrott be, milyen régen jártam a Múzeum körúton az antikváriumokban, pedig régen szerettem ott kutakodni, ezt is ott vettem.

A fenti sorok átolvasása után pedig azt gondolom, hogy nem ártana nekem egy kis pihenés, ami szerencsére egy hét múlva kezdetét veszi Zalakaroson, ahol a semmittevés és a kényeztetés váltakozását leszek kénytelen elviselni négy napig. Valahogy csak elvánszolom addig az agyamat.

Képeket ide küldhettek..

Share