Néhányan már olvashattátok twitteren, hogy tegnap elhoztam az XMS 27 colos iMacjét. Egy igazi szörnyeteggel van dolgunk, lássuk a konfigurációt:

• 4 magos, 8 szál kezelésére képes, 2,8 gigahertzes Intel Core i7-es processzor
• 8 gigabájt memória
• 1 terabájt merevlemez
• Ati Radeon 4850 HD grafikus gyorsító
• 2560x1440 pixeles kijelző

All-in-one számítógépben nincs igazán se nagyobb, se erősebb ennél, ez tehát az elérhető csúcs.

Remélem, nem akarjátok megkérdezni tőlem, hogy gyors-e a gép. Hát milyen lenne? Persze, hogy az, képes egy rakás hd-videót lejátszani párhuzamosan, Cinebench alatt nyolc ponton kezdi el a renderelt kép számolgatását, mintha nyolc processzor lenne benne, és tényleg nem nagyon bír kifogyni a szuflából az iMac.

Más kérdés, hogy egy harmadannyiba kerülő Apple-laptoppal is hasonló a helyzet hétköznapi helyzetben. Aki az utóbbi egy-két évben vette a gépét, és elég memóriát is pakolt bele a vásárláskor vagy utólag, az tudja, hogy nem igazán tud olyan helyzet adódni, amikor egy Mac kifogyna az erejéből. A hároméves MacBookom sem azért adtam el, mert gyengének tűnt, hanem mert kellett az új gépek hétórás üzemideje, a szebb kijelző, a billentyűzetvilágítás, a flanc. A teljesítménnyel nem nagyon volt baj, az újjal meg még annyi sincs: iPhoto alatt a közel 15 ezer kép kezelése a régi rendszernek néha talán nehézkesen ment, mostanra ez a gond is megszűnt.

Az iMac ebből a szempontból tehát semmilyen előrelépést nem jelentene nekem, hacsak egy biztosítékot nem a jövőre nézve: hogy még három-négy év múlva is elég lesz a teljesítménye, de addigra már úgyis nyolcmagos processzorokkal, integrált vidámparkokkal meg ingyen örök élettel kábít majd az Intel, szóval semmiképp sem tudom megúszni az újat kell venni-érzést.

Ugyanígy feleslegesen nagynak érzem egy átlagos lakásba a 27 colos kijelzőt. Böngészéshez, képnézegetéshez mindenesetre túl sok, ha valaki nem két méterről nézi a gépet, akkor feleslegesen tágnak tűnik a tér, persze továbbra is fenntartom, hogy átlagos használat mellett.

Mert aki munkaeszköznek használja az iMacet, annak biztosan jó vétel ez a gép: képszerkesztéshez, videóvágáshoz akkora játszótér és teljesítmény áll a júzer rendelkezésére, amennyire korábban még nem nagyon volt példa.

Lefuttattunk számos tesztet, a rövidesen megjelenő indexes cikkből megismerhetitek az eredményeket, addig is hadd mondjak el annyit, hogy átlagos feladatokban még az én MacBook Prómnál sem volt lényegesen gyorsabb az iMac, amikor viszont munkához látott a több mag és a grafikus gyorsító, még Handrás nyolcmagos, monitor nélkül is 884 ezer forintos Mac Prója is bajba került. Úgy értem volt olyan Aperture-teszt, amiben konkrétan el lett verve.

Lényeg, hogy a most kipróbált modellel végérvényesen szintet lépett az Apple asztali gépének legerősebb modellje és benézett a profi rendszerek közé, mérete, teljesítménye, minősége legalábbis inkább ebbe a közegbe predesztinálja. Én meg a magam részéről mostantól a 21 colos verzióra koncentrálok, már tudom, hogy olyan kell nekem, se több, se kevesebb. 

Share