almalé és kungfu Rólunk

Európában is kapható Mac-klón

A kilencvenes évek közepén még maga az Apple adott volna hírt az örömteli eseményről, csakhogy 1997 óta törvénytelen Mac-kompatibilis gépeket készíteni, úgyhogy nem telik majd el sok idő, amíg Cupertino odacsap a PearC-nek.

A német cég olyan Intel-alapú gépeket árul, amikre előre telepített Mac OS X-et is kérhetnek a vásárlók. A legolcsóbb konfiguráció 500 euróba kerül, annyiba tehát, mint a kisebbik Mac mini, viszont nem is sokkal gyorsabb nála: a processzora 2,2 gigahertzes, de nem Core 2-es, csak egy Pentium, memóriából két gigabájt, grafikus gyorsítóból 7200-as Geforce került a gépbe. Nem tűnik nagy felelőtlenségnek azt állítani, hogy akárhogy is frissítse az Apple legolcsóbb gépét, ennél már csak erősebb konfigurációt tud összerakni.

Az 1500 dolláros verzióba viszont már ezer gigabájtos merevlemez, hat gigabájt memória, 9800-as Geforce, valamint Core i7-es kerül, talán a PearC rendszere az első, amelyikben a Leopard találkozik az Intel új processzorával. Nincs sok kétségem afelől, hogy az Apple rövidesen megpróbálja majd eltaposni az európai vállalatot, ami azonban honlapján legálisnak nevezi a tevékenységét, és felhívja a vásárlók figyelmét arra, hogy a német jog a végfelhasználók érdekeit védi, nem a vállalatokét.

Úgy érzem, újabb izgalmas jogi fordulatok következnek.



Tésztát gyúrok

Bár engem is meglepett, pár éve rájöttem, hogy szeretek főzni. A dolog a gyerekkorral lehet kapcsolatban, világ életemben odavoltam a finom ételekért, anyám mindig jól főzött, amikor azonban egyetemre, albérletbe kerültem, és csóró diákként az étterem sem merült fel, hirtelen csak a konzervkaja maradt az opció. Az meg szar. Nagyobb volt a vágyam a jó ételek után, mint amekkora a lustaságom volt, ha a főzés került szóba.

Eleinte csak zacskós porokból készítettem ebédet, aztán egyre több természetes összetevő került az ételekbe, felfedeztem a piacokat, a Picantert, a Culinarist, olyan helyeket, ahonnan sokkal jobb alapanyagokat lehet beszerezni, mint a hipermarketekből, legtöbbször alacsonyabb áron. Megismertem a Bűvös szakácsot is, azóta olyan tanítómestereim vannak, mint Ducasse, Bottura, Mme Brazier, Bocuse és persze Molnár B. Tamás. Nekik köszönhetően olyan ételeket is el tudok már készíteni, amiket annak idején csak az éttermek üvegablakaira tapadva figyeltem, amikor szüleimmel sátras, téliszalámis utakra indultunk Nyugat-Európába.

Ma meg újabb áttöréshez érkeztem: barátok jönnek délután, gondoltam összedobok valami nem nagyon bonyolult, de ízben erős, természetes receptet, lasagne lesz. Nem is ez a lényeg, hanem ez:

Igen, tésztát gyúrok. Igazság szerint életemben már másodszor, szóval csak véglegesítem az áttörést, de legalább már vannak tapasztalataim az üggyel kapcsolatban. Egy biztos: a végeredmény annak ellenére remek, hogy abszolút kezdő vagyok és végül is csak egy marék lisztet szórok össze néhány tojással. Egyszerűen attól, hogy nem ment át egy rakás gépen, csomagoláson, állományjavítón, targoncán, szupermarketen a cucc, sokkal jobb az íze.

Meg benne van az ember munkája, rögtön az első tésztagyúrásnál világos lett számomra, hogy falusi nagyanyám miért volt olyan testes: ehhez a munkához erő kell, márpedig ő folyton csinálta a tésztát, hol cérnametéltnek, máskor rétesnek, sosem állt le.

Lényeg, hogy most már én is gyúrok, és tartalmasabbnak érzem tőle a vasárnap délelőttöt meg az ebédet is. Most visszamegyek a konyhába a barátnőmmel, és megcsináljuk az eredeti recept szerint készült lasagne-szószt, némi ragù de’ nobilivel kiegészítve, meg hazai szalonnával a mangalicafesztiválról (ahol egyébként kiderült, hogy a legtöbben még mindig csak a pirospaprika és a kömény arányainak tologatásával tudják elképzelni a magyar szalámik ízvilágának kialakítását).

Jó étvágyat nektek is!

Update: Mission Accomplished



Kilencéves gyerek írt programot az iPhone-ra

 Kábé ugyanilyen idős lehettem, amikor megkaptam az első repülős LEGO-mat, és egész napokat tudtam eltölteni azzal, hogy magasról a földre ejtettem az összerakott gépet, majd megfigyeltem, ahogy a darabjaira hullik. A mutatványhoz a fontosabb pontokon meggyöngítettem a szerkezetet, de az értelmi képességeim ennél tovább nem terjedtek: arra például feltétlenül alkalmatlan lettem volna, hogy bármit is leprogramozzak.

Arról már jó ideje hallunk, hogy az App Store, az iPhone online alkalmazásboltja sokaknak hozta el az amerikai álmot, a robbanásszerű meggazdagodást (főleg a fingós programok íróinak), viszont az még mindig megüti az ingerküszöböt, ha egy kilencéves gyerek lép a színre.

A hat programozási nyelvet ismerő szingapúri Lim Ding Wen három-, és ötéves húgának írta a Doodle Kidset, ami ugyan nem szakítja majd le a plafont, de legalább ingyen van, ahhoz meg bőven elég, hogy megtanuljuk tisztelni a mai kilencéveseket.

A játék egyébként csak annyit tud, hogy az ujjunkat követve mindenféle ákombákomokat rajzol ki a képernyőre, két ujj érintésére háttérképet változtat, a telefon rázására mindent törül, de hát akkor is, kilenc évesen már az is teljesítmény, ha az ember meghúzza a csajok haját a suliban.



Negyedszerre is visszautasították az új Apple Store-t

Az Apple nem adja fel, de negyedszerre is lepattant, a Washington DC.-beli Georgetown kerület bizottsága rendre visszautasítja a terveket. A hely megvan, a cupertinóak próbálkoztak már az utca képébe illő, és egyáltalán nem passzoló alkotásokkal, volt üveg és nagy, világító almalogó is, de nem.


Pedig a legutóbbi terv semmitmondó és egyszerű dizájnjával úgy tűnt, egy mindenkinek megfelelő megoldásra törekednek. A korábbi tervekre a túl nagy üvegfelület, túl nagy logó, és hasonló kifogások érkeztek, és most sem tetszett a terv a vezetésnek. Ezúttal azonban a főváros sem hagyja, hogy az Apple maga vívja meg a szélmalomharcot, legközelebb már beavatkoznak, hogy a felek konszenzusra jussanak.

Egy New York-i Apple üzlettel már eljátszottak hasonlót, akkor a cupertinóiak besokalltak, és máshol építkeztek. A georgetowni befektetők tartanak is ettől, hiszen egy Apple Store az ő üzleteikben is nagyobb forgalmat hozhatna. Az Apple csalódását fejezte ki az ügyben, de nem tudni, hogy próbálkoznak-e még egyszer.

Biztosan van valami városrendezési terv az utcára vonatkozóan, azt pedig azért egyértelműen el lehet magyarázni. (Olyat, hogy a város bevallottan ne rendelkezzen semmiféle koncepcióval az épülő nagyberuházásokkal kapcsolatban, még csak egy közép-európai nagyvárosban láttam. Ahol élek.)

update: végül elfogadták a tervet, és megkezdődhet az építkezés



Az Apple felkerült a szupernóvák listájára

Ezek a szupernóvák viszont nem feltétlenül emésztik fel magukat. A Forbes Magazin minden évben készít egy rangsort az amerikai vállalatokról, amivel a 25 leggyorsabban növekvő céget keresi. Idén az Apple is felkerült a listára, a tavalyi rekordeladásokkal a cupertinóiak a 14. helyre kerültek.

De a lista nem elsősorban az éves eladásokat nézi, hiszen az Apple ebben veri az egész mezőnyt: tavalyi 33 milliárd dolláros bevételével a Google-t is megelőzi 11 milliárddal. A lista az öt év alatt az eladásokban produkált növekedést vizsgálja, az Apple a maga 40 százalékával az első tizenötbe került be.

A lista élén az Illumina, az 1998-ban alapított genetikai kutató cég áll, öt év alatt 110 százalékos növekedést produkálva. Második a Google 72 százalékkal, tulajdonképpen megosztják a helyezést a Salesforce.com consulting céggel. Az Apple az iPhone business-szegmensbe illesztése kapcsán már dolgozott ezzel a céggel, csakúgy mint a lista végén álló Akamaival.

Ilyen helyeken kihívás ügyvezetőnek lenni.




süti beállítások módosítása