almalé és kungfu Rólunk

Fake! Kamu! Apple! IX. rész

Tessék, ilyen az, amikor csak kicsit nyúlnak hozzá a jól kitalált dizájnhoz, mégis valami rettenetes születik. Higgyétek el, én próbáltam, szerettem volna valami körmönfont módon ízekre szedni ezt a készüléket, úgy, hogy közben látszólag dicsérem, de képtelen vagyok, az E-Rinixtól ugyanis rángatózni kezdek.

Mert mi történt a navigációs kerékkel? Elcsöppent? Lefelé lángol? Netán Nike-pipa akar lenni?

Akárhogy is, egy normális országba főbe lőnék a dizájnert egy hasonló húzásért.

Köszönjük Wobe nevű olvasónknak a borzalmat.



Az iPhone-használók fiatalabbak, gazdagabbak és jobban dolgoznak

Ez tény, fogadjuk el, ne vitatkozzunk. Ez van.

A Forrester Research készített egy tanulmányt, amiben 32 ezer amerikait kérdeztek meg 2008-ban. A válaszadókat három részre bontották: az egyszerű mobiltelefont használókra, illetve az okostelefon- és iPhone-vásárlókra.

Tovább olvasom


Beveszem Kaliforniát

Na szóval itt vagyok, megjöttem, elfoglaltam a Szilícium völgyet, de aki diadalittas beszámolóra várt, azt ki kell ábrándítanom: péntek este jöttem meg a nyaralásomból, aludtam négy órát, aztán repülőre ültem, kisebb megszakítással kábé 15 órán keresztül a felhők közt voltam, aztán leszálltam, de még mindig csak kora délután volt, pedig az órám már este tízet mutatott. Ilyenkor két lehetősége van az utazónak: vagy lefekszik aludni az otthoni idő szerint, amivel napokra bebiztosítja a jetlaget, vagy ébren marad az aktuális időzónának megfelelően, ami az első nap okoz közvetlen életveszélyt. San Franciscóban például még csak most múlt este hét, a biológiai időzónám szerint viszont már hajnali negyed öt van, szóval egyre kevésbé tudom koordinálni magamat, pedig még legalább három órán keresztül ébren kéne maradnom.

Az utcán szédelgek.

Nehezen kommunikálok.

Félreütök minden betűt.

Egyébként Steve Jobs-szal még nem találkoztam, de a hotelem a Cisco, a Sun és a Yahoo! főhadiszállása közt van, mindegyik látótávolságon belülre került, ami nem jelenti azt, hogy át is lehet sétálni ezekbe az épületekbe: figyelmeztettek rá, hogy Kaliforniában nem lehet csak úgy mászkálni, de nem hittem el, amíg saját szememmel nem láttam. Pár órája azonban elugrottam egy közeli elektronikai üzletbe, hogy konnektor-átalakítót vegyek, az üzletnek tele is volt a parkolója, az oda vezető 15 perces úton azonban egyetlen gyalogossal sem találkoztam. Eggyel sem, a táj jellemzően így fest:

A következő napokban igyekszem majd megfejteni ezt a jelenséget, bár sejtéseim már most is vannak, ezeket azonban nem osztom meg veletek, mert várom a szobaszervizt, megeszem a vacsorám, aztán olvasok, közben meg majd szándékaimmal ellentétben elalszom.

Addig is tippeljétek meg, hogy vajon adok-e borravalót a pincérnek. Azt tervezem, hogy nem, mert nincs apróm, de tud úgy nézni, hogy kikényszerítse a pénzt a zsebemből. Ebben az esetben viszont egy életre meggyűlölöm.  

update: közben megjött a kaja és borravalót is adtam:

Tudom, gyenge vagyok, de a fickó olyan megértően indult el kifelé a szobámból, amint megtudta, hogy honnan jöttem, és hogy most nálam hány óra van, hogy a kezem pofátlanul belenyúlt a zsebembe és átnyújtotta a pénzt. Tehetetlen voltam, mindig ezt csinálja valamelyik végtagom, ha szimpatikus emberekkel találkozom. Mondjuk a barátaimat szerencsére nem fizeti le.



Plüss Steve Jobs-szal alhatunk

Oké, ez már sok. Elérkeztünk az őrület egy magasabb dimenziójába. Super Mario és Luke Skywalker után Steve Jobs plüssfigurájával díszíthetjük a vetett ágyat. A Jobs-figura kopasz, megszállottan néz, és balerinatartásban pipiskedik.

A készletet esetleg kiegészíthetjük Bill Gates babájával, aki nem ennyire kidolgozott ugyan, hiszen csak Voodoo-eljárásokhoz, tűszúrásokra tervezték, viszont sokkal olcsóbb: 11 dolcsi volt 2007-ben Steve 27 dolláros árához képest.

Kár, hogy Bill figuráját már nem lehet kapni, egész jó kis képregényt lehetett volna készíteni kettejükkel.

Viszont erről jut eszembe: előkészítés alatt van az Appleblogon egy másik képregény-sorozat, amiben a beképzelt iPhone kalandjait meséljük el. Készüljetek.

GazVezirnek köszi a linket.

  



Utazó iPhone: Új-Zéland

Ennél messzebb talán nem is menekülhetett volna Magyarországtól utazó iPhone-unk. Ezúttal Új-Zélandról, a Mt Aspiring National Parkban levő Rob Roy gleccserhez vezető útjáról küldött képet, ahol eFi kezéből integet nekünk.



Általában csak egy képet szoktam közölni, de a másik is olyan jól sikerült, hogy nem tudtam kihagyni. Itt egy napozó iPhone látható "a Moeraki Boulders nevű helyen, ahol a tengerparton hatalmas, közel gömb alakú sziklákat dobált szét a Jézuska".



Jézuska persze nemigen járt arra 1642 előtt, akkoriban találtak rá az óriási szigetre holland hajósok. És hát addig ugye egyetlen földrész sem létezik, amíg az európaiak azt fel nem fedezték, de ebben az esetben amikor ez megtörtént, még több mint száz évig nem tolta senki a pofáját a maorik földjére.

Jézuska valójában csak a 19. században érkezett meg, amikor keresztény hittérítők érkeztek a területre. Viszonylag kevés gyilkolászással átvette a gyarmati teendőket a terület felett a brit korona, szóval úgy tűnik, nyugis egy népség ez.
 




süti beállítások módosítása