Na, áttörést értem el, rábeszéltem apámat egy Macre. Igazság szerint már nyár vége, ősz eleje óta ért a dolog, akkor robbant le olyan szinten a pc-je, hogy biztos voltam benne, új gépet kell vennie. Először még megpróbáltam menteni a menthetőt: hogy javítsak a 15 perces bootidőn, az instabil működésen, nyomtam egy formatot és újra felraktam a Windows XP-t, ami ruhátlanul már képes volt négy-öt perc alatt elindulni, de mire felkerült a vírusírtó, az anti-spyware meg a tűzfal, mindaz, ami szükséges egy pc biztonságos működtetéséhez, megint tíz percre kúszott fel a bootidő.

Ekkor felajánlottam, hogy kidobom az egész szart az ablakon, aztán hosszas tárgyalásokba kezdtünk a lehetséges utódról.

Elég gyorsan eljutottunk a Macintoshig, egészen pontosan a Mac miniig, ami viszonylag olcsó volt, de tökéletesen megfelelt. Ennek ellenére azt mondtam neki, inkább várjunk az új modellre, nyakunkon a frissítés.

Hát várhattunk vagy fél évet, mert idén márciusig ugye nem jött meg a gép. A bejelentés után aztán egyből hívtam telefonon, hogy készítse a pénzt, mert rövidesen itthon is kapható lesz a Mac mini, amint megjön az első hivatalos szállítmány, megyünk az XMS-be, aztán veszünk egyet.

Ez volt hétfő estig, akkor szólt Handrás az iMac-akcióról. Másodpercek alatt eldöntöttem, hogy nekünk inkább a monitoros gép kell, kedd reggel telefon, egyeztetés, kedd délután már hoztuk is el a kifutó alapmodellt 2,4-es Core 2 Duóval, 2 giga memóriával és Radeon 2400XT-vel 250 ezer forintért. Igazság szerint majdnem vettem magamnak is egyet.