Karácsony alkalmából végigutaztuk a fél országot, ettünk minden rokonnál, közelinél-távolinál, elfogyott rengeteg alkohol, halmokban állnak a széttépett ajándékcsomagolások. Körülbelül másfél tucat emberrel találkoztunk, ekkora merítésből óhatatlanul is akad egy-egy kifelejtett rokon, ismerős. Például én: Dóra unokatestvérének, Géza ugyanis kiment a fejéből a létezésem, így amikor megérkezett az ünnepség színhelyére és értesült arról, hogy én is jelen leszek, kétségbeesetten elkezdett patron után kutatni Dóra szüleinél. 

Amikor megláttam a fa alatt a nekem címzett ajándékot, még nem teljesen értettem a dolgot:

Aztán felfedezve a satírozást világossá vált, hogy itt egy érzékeny, személyes meglepetésről van szó, aminél a gondolat, az ötlet még a beszerzésre fordított időnél is többet számít:

Egyébként meg don't worry Géza, azóta is ezen röhögök, remek ajándék volt.