Tőlem nem várhattok gasztronómiai beszámolót a karácsony vacsora előkészületeiről, több okból sem. Egyrészt én szívem szerint rendelném az ételt ilyenkor, hogy ne legyen ezzel gond (a Chez Daniel étteremből rendelnék például Du Puy zöldlencsesalátát házilag marinírozott lazaccal, lazackaviárt blinis tésztával, tejföllel, sarlotta hagymával, mindezt bőven háromezer forint alatt), másrészt meg Győrben karácsonyozom, ahol édesanyám mindent készreütött, úgyhogy a jól bevált ponty-krumplisaláta páros meg töltött káposzta vár rám, aminél jobbat nem is kívánhatnék.

Van azonban egy kimerítően összetett feladat a karácsonyi készülődés során, ami mellett nem mehetünk el szó nélkül. Ez pedig az az ország legkülönbözőbb pontjaiból összesereglett családtagok ízléséhez leginkább passzoló zenei playlist elkészítése. A cél, hogy minél kevesebbszer hangozzon fel a "mi ez a szar?" felkiáltás, de legalábbis tíz alatt maradjunk.

Ehhez különféle eszköztár áll rendelkezésre, a legfontosabb, hogy változatos zenéket keverjünk össze. Lássuk az én receptemet.

Először is vannak ugye a karácsonyi klasszikusok, ezeket sajnos nem lehet kihagyni, tehát legalább egy cédényi karácsonyi kórusmű-összeállítást érdemes bemásolni iTunes-ba, mennyből az angyalostul, pásztorostul, ezeket majd szilveszter előtt törölhetjük. Mindig beválik még John Lennon This Is Chrismas-e, de Bill Nighy Christmas Is All Around-ja is alapmű lett az évek során. Ne sajnáljuk elsütni őket.

A feladat tehát az ezek közötti hézagok kitöltése. A jól megválasztott komolyzenével nem fürödhetünk be, a minimáltechnó-rajongó rokonaink úgyis mindenre fintorognak, a DJ Bobo-fanok meg úgysem mernek megszólalni. Mindenképpen beleillik a hangulatba a Diótörőből az angyalok tánca, néhány Bach-kantáta (mondjuk a 106-os jegyzékszámú vagy 147-esből a korál), a könnyed f-moll csembalóverseny ugyanonnan, az orgonaműveknél és Vivaldi concertóknál már rezeg a léc, de még beférhetnek.

Legnehezebb a könnyűzenei paletta összeállítása, ezekről ugyanis már mindenkinek megvan a véleménye. Leghatásosabb a filmzenék közül válogatni, ezek szépen megbújnak a háttérben, nem tolakodóak, és általában egyértelmű hangulatokat közvetítenek. Próbálkozzunk a Royal Tenenbaum, a Lost in Translation (itt mondjuk érdemes válogatni) felhozatalából, merészebbek tehetnek egy kísérletet a Manhattan betétdalaival (Gerschwin egyébként is jó választás), a Blade Runnerrel (Vangelis) csak akkor próbálkozzunk, ha már mindenki buddhára itta magát. Akkor viszont üt.

Innentől kezdve rá vagyunk bízva az ambícióinkra, én néhány könnyedebb Roisin Murphyt, Váczi Esztert, Stinget (csak az új albumról ne!), Lisa Ekdahlt és Muzsikást fogok összeszedni, megspékelve a Ghymes egyik karácsonyi koncert cédéjével. Ezzel azt hiszem, kitöltöttük a szükséges három-négy órát, ezután jöhet az ismétlés, senki nem veszi majd észre.

Boldog karácsonyt mindenkinek!