A minap a Gizmodón jelent meg egy elég kemény írás arról, hogy milyen érzés lehet az Apple alkalmazottjának lenni. Ahogy azt a távolból képzeljük, valószínűleg remek: egész nap szívják a füvet, színes tintákkal álmodnak, az udvarban hullahopp-karikáznak, szappanbuborékokat fújnak, a fénymásolón szeretkeznek.
Sajnos nem. Az említett cikkből kiderült, hogy ha a hétköznapok vidámak is, a hangulatra rányomja a bélyegét az Apple elit különítménye, a Lojális csapat, amit Tom, a vállalat alkalmazottja simán csak Gestapónak hív.
A Lojális csapat (élen gondolom Lojális Frankkel, a makedón zúzógéppel) összetétele titkos, nem csapnak zajt, nem feltűnősködnek, viszont rendszeres ellenőrzéseikkel megkeserítik a bent dolgozók életét.
Általában reggelente jelennek meg és lezárnak egy teljes részleget. Nem mondanak semmit, a csoportvezetőn keresztül irányítanak és figyelnek. Az eljárás mindig ugyanaz: megkérik az alkalmazottakat, hogy maradjanak a helyükön, és maradjanak csöndben. A számítógép képernyővédőjét bekapcsoltatják, hogy chaten keresztül se tudjanak egymással, vagy a külvilággal kommunikálni.
Ezután összeszedik a mobilokat: mivel az iPhone-okat az Apple adta az alkalmazottaknak, azok a cég tulajdonát képezik, ezért joguk van átvizsgálni. Lementenek mindent: a képeket, az üzeneteket, az sms-eket, majd nyomokat keresnek. Annak a nyomait, hogy az alkalmazott szivárogtatott-e valamilyen információt a külvilágnak. Csak kérnek, de aki nemet mondd, az kirúgják.
Ha megtalálják, amiért jöttek - és Tom szerint többnyire megtalálják -, megkérik a szivárogtatót, hogy maradjon nap végéig a helyén, majd a munkaidő letelte után felszólítják, hogy távozzon, és többé ne jöjjön vissza.
Mondjuk nincs min meglepődni, a szigorú titoktartás mellett dolgozó cégek mindegyike ellenőrzi alkalmazottait, és azt is tudjuk már rég, hogy Steve Jobs nem az a jópofa bonviván, aki kuncogva oldalba löki alkalmazottait és belecsíp a nők fenekébe. Jobs sokkal inkább egy elviselhetetlen diktátor, mégis egy viszonylag liberális cég alkalmazottjaként nekem furcsa ilyeneket olvasni.
A ti munkahelyeteken mi a helyzet? Már ha meg meritek egyáltalán írni.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.