Körülbelül másfél hónapja kérdeztelek meg titeket arról, vegyek-e új laptopot. A postban leírtam, hogy a hároméves MacBookom teljesítményével alapvetően nincs bajom, de az új gépek hétórás akkuideje, beépített sd-olvasója elég vonzó, meg hát bloggazdaként haladni is kell a korral, és nem ragadhatok le egy korosodó technológiánál, csak mert az közel tökéletesen kielégíti az igényeimet.

Hosszú gondolkozás után végül eldöntöttem, hogy cserélek. Már csak azt kellett kitalálnom, hogy melyiket veszem meg az Apple új laptopjai közül.

A MacBook mellett szólt, hogy olcsó, miközben lényegében ugyanazt tudja, mint a Pro modellek. Ellene, hogy burkolata ugyanúgy műanyag, mint a repedés miatt kétszer is topcase-cserén átesett régi MacBoocomé, valamint hogy kényelmi szolgáltatásból is kevesebbet kaptam volna.

A legkisebb MacBook Pro mellett szólt az elfogadható ár, valamint hogy tud mindent, amit a MacBookból hiányoltam: ellenálló a burkolata, világít a billentyűzete, van benne sd-kártya-olvasó, minden. Ami nem tetszett, az a felszereltség: a 160 gigabájtos merevlemez kisebb, mint amekkora a régi gépemben volt (250 gigabájt), és memóriából is csak két gigabájt volt benne, ami előbb-utóbb mindenképp bővítésre szorult volna.

A 13-as csúcsmodell viszont minden szempontból kielégítőnek tűnt, csak épp kicsit sokalltam az árát.

Hosszas gondolkozás után végül ez utóbbi mellett döntöttem: Macet három-négy évre vesz az ember, ekkora távon az árkülönbség eltűnik, annak viszont nagyon is van jelentősége, hogy milyen gép lesz a társam.

Első körben eladtam a régi konfigurációmat. Nehéz pillanat volt, a vevővel, aki Appleblog-olvasó, csak ültünk egymás mellett, már minden funkciót, alkalmazást, hibát megmutattam, amikor eljött a pillanat, át kellett volna adnom a MacBookot. Egy pillanatig némán néztem a gépet, majd a vevőre néztem, és zavartan, röhögve megkérdeztem: most le kéne csuknom a kijelzőt, igaz? Végül nagy nehezen megváltam tőle, jó helyre került, új tulajdonos a C64 óta minden rendszerét megtartotta, és ígéretet tett rá, hogy ha mégis megválna a MacBooktól, elővásárlási jogom lesz rá.

Aztán megjött az új konfiguráció. Gyönyörű alumíniumház, kényelmi szolgáltatások egész sora, hétórás üzemidő. Utóbbit már sikerült is tesztelnem, amikor Németországban egész napos inteles konferencián vettem részt, és csodás volt, hogy nem kellett töltőt cipelnem, vagy konnektort keresnem.

Tetszik a teljesítmény is, iPhoto alatt nagyon lehet érezni a 4 gigabájt memóriát, és a 60-70 százalékkal erősebb processzort, végre nincs szaggatás, hosszú töltögetés. Safarit használva viszont még most is idegesítően sokszor bukkan fel a strandlabda, egyszerűen elfogadhatatlannak tartom, hogy egy ilyen erős, űj konfiguráción várnom kelljen arra, hogy a böngésző egy ötödik tabot nyisson.

A következő pár hónapban kiderül, milyen kapcsolat alakul ki köztünk, az első két hét tapasztalatai alapján kimondottan harmonikusnak ígérkezik a viszony.

Szerintem körülbelül három év múlva mérleget vonok.