Megmondom őszintén, hogy bár gyerekkoromban én is sok időt töltöttem Marióval, 13-14 évesen inkább a pc-s játékok felé fordultam, aztán annak rendje és módja szerint fékevesztett Mortal Kombatozásba és Doomozásba kezdtem.

A húszas éveim elején aztán elfogyott a lelkesedésem, nem nagyon tudtak már örömet okozni a hagyományos játékok, úgyhogy pár évig hanyagoltam őket. Valójában a Nintendo Wii 2006-os megjelenése változtatott ezen a helyzeten: 25 évesen újra megtaláltam az élvezetet a számítógépes játékokban, persze akkor már egészen más igényeim voltak, mint egy évtizeddel korábban. A helyzet azóta sem változott: ha leülök a gép elé, akkor az 95 százalékos valószínűséggel egy Wii, ami szerintem kortól, a résztvevők számától, és geek-faktorától függetlenül remek szórakozást tud nyújtani.

Tegnap például egy céges bulin voltam, míg a barátnőm egy ötfős csapatot trombitált össze, hogy együtt nyúzzák a mozgásérzékelős konzolt: ha Xbox 360, vagy PS3 lenne a tévé mellett, elképzelhetetlen lenne az ilyesmi.

És ha már Nintendo, akkor Mario: most jelent meg a hadonászós konzolra a New Super Mario Bros, ami például azért is remek ajándék, mert nem kell kiszakadó beleket nézni a tévén, miközben a család a Szent karácsonyt énekli a fa alatt.

Az IGN szerint egyébként a játék 8,9 pontos, ami a "great" tipikus esete, a 9,7 pontos Super Mario Galaxy-hoz, minden idők egyik, vagy talán legjobb Nintendo-játékához tehát nem tudott felnőni, ezzel együtt is a azt állítják róla, hogy a legszórakoztatóbb 2D-s Mario ever. Nemsokára kipróbálom én is, aztán ítélkezek róla. Addig ti meg vegyétek meg, ha már a Nintendo és az 576 úgy döntött, hogy meghirdeti a játékot Pakliban.