És nem indul. Illetve indul, a ventilátorok felpörögnek, de a monitor makacsul sötét marad.

Próbáltam kurblinyílást keresni. Nincs.

Na de a történet: egyik kollégám hozta be ezt a gyönyörűséget, ami annak előtte a Cash Flow szerkesztőségében szolgálta ki újságírók generációit.

Akinek az első képből nem derül ki, egy Macintosh SE-30-as gépről beszélünk, ami az első kompakt Macek továbbfejlesztett változata volt. Felül be tudod helyezni a kezedet, és máris futkoshatsz a - viszonylag valóban - nem nehéz, becslésem szerint úgy 10-15 kilós cuccossal.

Az SE-30 memóriáját akkor elképesztő, 128 megabájtig lehetett bővíteni. Hivatalosan csak nyolcat fogadott el.

Ami még állatság, az a magyar nyelvű Mac OS 7-es, ami a gép mellé járt (vagyis vették, mivel az operációs rendszer 1991-es). A szakszerűen lefordított könyvben mostanában is ismerős szavakat találhatunk, úgy mint a "bökéssel válassza ki", vagy a felszólító módú igék, amik a mostani OS X-fordításoknál is visszaköszönnek.

"A csukókockára bökve csukja be a vekkert", "mielőtt használni kezd egy új lemezt, be kell avatnia" és hasonlók csaltak könnyeket a szemembe. De a kedvencem a szövegszerkesztés taglalása volt, ahol ilyen levelek írásával gyakoroltatnak a gépelésre:

"Drága Anya és Apa! Ez a levél már régóta esedékes, tudom, de amíg le nem ültem írni, eszembe sem jutott, milyen régóta tartozom vele. Az idő bizony repül, ha időszűkében van az ember. Juli és én jól vagyunk. A kutya is egyre jobban van. És ti hogy vagytok?"

Egy szebb világ képe sejlik fel előttem, ahogy eme sorokat olvasom.