Hát igen, július közepe van, a munka már túl sok, a szabadság egyre közelebb. Én legalábbis az a fajta vagyok, aki a nyár utolsó heteire halogatja a nyaralást, mert azt hiszi, a sok szarral a háta mögött majd édesebb lesz a pihenés, és mire hazaér, az ősz kellemes hűvöse várja.

Persze mindig csalódok. Az ember már félig állatként dolgozik a gatyarohasztó melegben, a nagy nap hajnalán már üveges szemmel veszi át a repülőjegyét, és nem köszöni meg a szobaszervizt.

Utazó iPhone-unk is elindult nyaralni, nem mintha nem bulizta volna az elmúlt fél évet (hogy rohadna meg), Chrys zsebében most eljutott a festői Tunéziába. Mivel az ország felét homok borítja, kicsit aggódott az áramkörei épsége miatt, még egy tokot is magára húzott, de aztán szerencsére találkozott egy helyi csajjal, aki megnyugtatta, hogy akár bele is hempereghetnek. Így is tettek, nem mondom el, mi történt a továbbiakban (a mocskos fantáziátokra bízom).

Köszönjük Chrysnek és Sebinek a fotót.