Na, hát kicsit sem volt hiányérzetetek? Mi az, amit feltétlenül meg kell látogatnia az Appleblog egyik szerzőjének, ha Silicon Valley-ben jár, de még nem volt róla szó egyetlen postban sem?

Naná, az Infinite Loop!

Az Apple főhadiszállása félúton van a semmi és a semmi között, Cupertino, akárcsak a völgy legtöbb települése San Franciscót leszámítva, nem az az elképesztő, nyüzsgő metropolisz: többnyire egy, maximum kettőszintes házak, széles főutak, az út mentén gyorséttermek és outletek, that's all folks. Meg persze itt van az Apple központja, a kályha, innen indul minden, az ötletek, a fejlesztések, a termékek, és innen lőnek ki majd egy nap ballisztikus rakétákat a lakásomra meg Ádáméra, amiért jogosulatlanul használjuk az almalogót, meg a márkanevet.

Az irodaházat a 280-as úton tudod a leggyorsabban megközelíteni, alig egy percre van az autópályától, szinte rálóg. Érdemes napközben érkezni, mert reggel vagy délután nagyon be tud dugulni ez a szakasz, megesik, hogy az ötből négy sáv áll, és ahogy már írtam, ha egyedül ülsz az autódban, nincs más választásod, vársz.

Az Apple főhadiszállásán már messziről látszik, hogy tök ugyanolyan, mint a többi irodaépület a környéken: alapvetően rendezett, ötlettelen.

Közelebbről nézve azért már kellemesebbnek tűnik a környezet, a fű mindenhol megdöbbentően zöld, az aszfalt feltűnően fekete, kellemes munkakörnyezet, legalábbis kívülről nézve. Főleg, ha van behajtási engedélyed, ami nekem természetesen nem volt, úgyhogy mielőtt leálltam volna az autómmal, elolvashattam, hogy a sheriff seggbe lő, ha megteszem, amire készülök.

Nem lőtt, de azért adtam egy esélyt annak, hogy nem lesz a parkolóban az autóm, mire visszaérek. Lelövöm a poént: ott volt.

Szóval elindultam a főbejárat felé, menet közben vettem észre, hogy kinyitottak valami hulladékkaput, rázoomoltam a gépemmel, lehet látni, hogy mindenféle Apple-cuccok vártak a kiselejtezésre.

Tovább sétáltam, és megpróbáltam bejutni az épületbe, őszintén szólva nem nagyon lepett meg, amikor a biztonsági őr a papírjaimat kérte, és az sem fura, hogy nem engedett be, amikor felmutattam a magyar személyimet. Mindegy, higgyétek el nekem: a recepció szép.

Az épületből kilépve a shop felé indultam el, de végül nem mentem be, mert egy sokkal szórakoztatóbb jelenségbe botlottam: három Apple-alkalmazottba, akik valami közlekedési eszközre vártak. Egymás mögött álltak némán, szótlanul és mindannyian az iPhone-jukat buzerálták. Egyrészt persze milyen más telefonjuk lehetne, másrészt meg vicces, ahogy a különbözőséget hirdető cég alkalmazottjai átmennek droidba, és elkezdik élni ugyanazt az áramvonalasra faragott életet.

Ez a jelenség egyébként általánosnak tűnik nekem a környéken: végigmész Európa akármelyik nagyvárosán, ezer és ezer arc jön veled szembe, és ez volt az érzésem Észak-Afrikában, a Közel-Keleten, sőt, New Yorkban is. A völgyben viszont mintha mindig ugyanazzal a nyolc emberrel futottam volna össze, mintha mindig ugyanazt a nyolc autót előztem volna meg, mintha mindig ugyanaz a nyolc ház mellett haladtam volna el.

Fura.

Viszont stay tuned, mert pár órán belül jön az iPhone 3G S exkluzív tesztje, most már tényleg ne menjetek sehova!