Vannak a szimpla baromságok, aztán vannak azok az ordas nagy ökörségek, amik végül komoly tanulságot szolgáltatnak magunkról, az életről, a világmindenségről, meg mindenről. A Blade Runnereset játszó kütyüktől mindenesetre az agyam középen megrepedt, aztán mint valami kihaló óriáscsillag, magába roskadt, és egy intellektuális fekete lyukat hozott létre száz kilométeres körzetben.
Erre tényleg nincsenek szavak, de annyit azért hozzátennék, hogy Kindle 2 sokkal nagyobb átéléssel szinkronizálta a hamarosan lelövésre kerülő fejvadászt, Holdent, mint a shuffle Leont, pedig utóbbi tényleg robot volt. Mondjuk a rendezői változat megjelenése óta lehet, hogy Holden is.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.