Az elmúlt napokban egy rakás hír jelent meg arról, hogy négymagos processzor kerül az iPhone-ba, mert csak. Leginkább az táplálta a hírt, hogy az ARM forradalmi, magonként 10 mw fogyasztású csipet ígért a közeljövőben. Sokan egyből arra gondoltak, hogy akkor a nyáron bemutatkozó új mobilba már biztosan ez a csip kerül, de ennek fizikai és elvi akadályai is vannak.

A fizikai talán a legfontosabb: idén még nem lesz négymagos ARM. A gyártó ugyan rövidesen piacra dobja a Cortex A8-at, eddigi leggyorsabb processzorát, ami a most bejelentett Palm Prébe is belekerül majd, a multicore-t azonban leghamarabb 2010-ben vezetik be. Ezzel tehát be is fejezhetnénk a találgatásokat, de ne tegyünk.

Először is mert van esély arra, hogy belekerül a harmadik iPhone-ban az A8-as, vagy annak egy módosított verziója, amit az Apple saját processzortervező vállalata, a PA Semi gyártat majd.

Másrészt viszont könnyen lehet, hogy a következő Apple-mobilok csipjeit már nem az ARM, hanem sokkal inkább a PA Semi tervezi, és az iPhone fokozatosan eltávolodik vetélytársaitól: olyan processzorok kerülnek a mobilba, amik tökéletesen megfelelnek a Jobs támasztotta követelményeknek, de csak azoknak.

Éppen ezért kevés az esély arra, hogy az ARM négymagosa egy nap felbukkanhatna az iPhone-ban, arról nem is beszélve, hogy most még nincs itt az ideje az extrateljesítménynek. Az iPhone ugyanis a jelenlegi, visszafogott (620 helyett 412 megahertzes) órajelen is gördülékenyebb munkát tesz lehetővé, mint konkurensei, hétköznapi feladatokhoz tehát csak ritkán kell a plusz lóerő (oké elismerem, amikor levelezés közben a zenelejátszás elkezd szaggatni, az kiábrándító), játékok alatt meg még kevésbé van rá szükség.

Ha ugyanis kézikonzolként  tekintünk az iPhone-ra, akkor legalább négy-öt éves termékciklusokban kell gondolkoznunk, hogy a vásárlók ne érezzék magukat átverve. Nem hozhatunk ki egy sokkal erősebb újgenerációs modellt alig egy évvel azután, hogy játékplatformmá tettük az iPhone-t, hiszen akkor a négymagos modell képességeit kihasználó szoftverek nem futnának el az első és második generációs modellen, ami óriási kiábránduláshoz vezetne. Másik lehetőség, hogy a programozók úgy írják meg a kódot, hogy az mindegyik iPhone-on ugyanazt a teljesítményt hozza, ebben az esetben viszont nem lenne értelme a plusz három magnak.

Igazából én egy Apple-processzoros iPhone-t várok leghamarabb 2010-re, ami még nem lesz sokkal erősebb a jelenlegi generációnál, de lesz benne annyi pluszkraft, hogy megszűntesse a zenelejátszás közben jelentkező szaggatást, sőt, talán még a Flash-sel is elboldogul majd valahogy. Aztán 2011-ben jöhet valami überbrutál iPhone, saját fejlesztésű ezermagos processzorral meg tvájszezamézing grafikus gyorsítóval.

Arra majd lecserélem a mostani 3G-s modellemet is.