Egy őszinte beismeréssel kell kezdenem, különben nem lesz értelme a postnak: egészen mostanáig kimaradt a Last.fm az életemből. Tudtam ugyan róla, de sosem használtam. Aztán eljött a legutóbbi szenteste, kellett volna valami jófajta karácsonyi zene, akkor most megismerkedünk, gondoltam. Gyorsan letöltöttem a kis programot az OS X-hez, összekötöttem az iTunes-szal, hogy megtudja, miket hallgatok, és hogy egy napon majd olyan tök ismeretlen előadókkal bombázzon, akiket feltétlenül meg kell hallgatnom.

A szokásos formaságok elvégzése után aztán kerestem egy hangulathoz passzoló rádiót christmas pop-taggel, tudjátok, Wham, meg a többi baromság, ami ilyenkor megy. Vagyis ment nálunk, úgy másfél-két évtizede, amikor még gyerek voltam, és apám a rádióból vadászta össze a karácsonyi háttértzenéket. December 24-én este aztán ugyanaz a 90 perces BASF kazetta járt körbe fáradhatatlanul, magnóba be, szalag a fejhez, kazetta vége, fordít, szalag a fejhez és így tovább. Elfogadtam, hozzá tartozott az ünnephez, meg is szerettem a dalokat, csak Cliff Richard Mistletoe and Wine című számáttól másztam a falra, főleg, mert nem tudtam, mit jelent az a mistletoe. Kábé 15 éves lehettem, mire kiderült, hogy fagyöngyöt, addigra viszont menthetetlenül meggyűlöltem a dalt, sőt, magát a szót is. Ha valamelyik énekes csak kiejti a száján, hogy mistletoe, az nálam egyenlő egy comming outtal.

Kicsit előre ugorva, de nem a mába, megérkezünk a Mocsok macsók meséi című sorozathoz, a Szex és New York pasiváltozatához, ami főleg abban különbözik a kultikus sorozattól, hogy összehasonlíthatatlanul jobb annál, meg hogy pár évad után megbukott (a Comedy Centralon megnézheti, aki akarja).

A főszereplő Mike az egyik részben TiVo-t kap ajándékba, ami a tévéműsorokat figyelve megjegyzi, hogy milyen filmeket néztünk, a későbbiekben meg a tapasztalatoknak megfelelően ajánl programokat. Egy vizuális pre-Last.fm-ről beszélünk tehát. A készülék beüzemelése során a főszereplő véletlenül egy pornóadón felejti a rendszert, ennek megfelelően az csak dugós filmeket ajánl Mike-nak, akit ez érthetően bosszant. Hogy meggyőzze TiVo-ját arról, hogy több egy dugásra gerjedő férfinál, érzelmes filmeket kezd el nézni, amit a berendezés melegpornóval bosszul meg. Mike végső elkeseredésében rajzfilmeket vetet fel a TiVo-val, ami az új információk birtokában rajzolt melegpornó-műsorokat keres gazdájának.

És akkor vissza is tértünk az én Last.fm-emhez, amit pár nappal karácsony után beizzítottam, hogy ajánljon valamit az alapján a 10-15 iTunes-ban tárolt dal alapján, amit meghallgattam a telepítés óta. Na és mit adott be ez a szerencsétlen?

Cliff Richard Mistletoe and Wine című számát.

Fogalmam sincs, miért gondoltam, hogy a Last.fm-en hallgatott karácsonyi dalokat nem veszi majd figyelembe a rendszer, de kétség kívül tévedtem. Az elmúlt órákban megpróbáltam jobb belátásra téríteni a mesterséges intelligenciát, kíváncsi vagyok, milyen közös halmazt fog találni Cliffnek, David Bowie-nak és a Disiz La Peste-nek (megmondom: Engelbert Humperdinck The Last Waltz című számát, azt).