Handrás megint elsőként jutott hozzá az Apple új laptopjaihoz, és körbeadta tesztelni, így már én is megnyomkodhattam az új trackpadot, és dobhattam egy-két hátast.

Ez az első dolog, amit észreveszünk, hogy az új MacBook LED-es kijelzőjének fényerejét össze sem lehet hasonlítani a korábbi MacBookok nyújtotta képpel: egyszerűen siralmasan fest mellette a maximumra fényerőn is csak pislákoló MacBookom. Noha sokkal jobban tükröződik a felület, nem viccelt Steve Jobs, amikor azt állította, erős napsütésben is használható, ha feltekerjük fényerőt. Igaz, ekkor az akksi élettartama csökken le egy órával.

A második szembetűnő újdonság a tapipad. Nagy és könnyen csúszik rajta az ujjam. Az új, sokujjas gesztusok könnyen és tévedés nélkül működnek, egyáltalán nincs hozzászokási idő, mint azt az Apple-nél megszoktuk: miután kipróbáltad, rögtön ráállsz. Ezzel be is fejeztem a jó tulajdonságok felsorolását, következzenek a rosszak: miéééért? Miért kellett elhagyni a gombokat, amíg nincs alternatív kiforrott megoldás? Gyakorlatilag a drag&drop miatt kell még egyáltalán gomb, de akkor miért nem erre találtak ki sokujjas gesztust? Nem értem.

A tapipad  virtuálisan két részre van osztva, kábé 70-30 arányban. Az alsó 30 százalékon a trackpad máshogy van programozva, mint felül. A felület alsó része ugyanis benyomható, így egy bal és jobb (!) egérgomb hívható elő, de mivel ez is a tapipad része, a lenti ujjunkra más szabályok vonatkoznak, mint a fentire. Hogy világosabb legyen: ha felül mozgatjuk az ujjunkat, és alul hozzáérünk a trackpadhoz, nem történik semmi, nem veszi úgy a rendszer, mintha két ujjal akarnánk scrollozni. Mondom, elvileg így működik, gyakorlatilag még túl sok a tévedés.

Ha például fent fel kell emelni valamiért az ujjad (pl. eléred a trackpad szélét), akkor az alsó ujj mozgása már beolvasásra kerül. A kattintásra reagálás ideje hosszabb lett, ezáltal kényelmetlenebb érzés nyomkodni. Sokszor pedig egy-egy helyzetben érthetetlenül drag&drop parancsot alkalmaz az operációs rendszer, mikor egyáltalán nem adtunk ki ilyen utasítást. Talán ezek miatt tartanak a javítási update-ek már az 1.2-es verziószámnál pár nappal a gépek megjelenése után.

A ház viszont gyönyörű. A MacBookal összehasonlítva (itt érzem a legnagyobb kontrasztot) olyan érzésem van, mintha hat évet utaztunk volna az időben (...és tényleg). Az új állapotjelző LED nagyon szépre sikerült, a hajszálnyi keresztmetszetű pontokból két sort raktak ki, amitől egy sunyi szörnyetegre hasonlít. Az új ház sokkal vékonyabbnak is tűnik, de ez érzékcsalódás: az Air gömbölyítését itt is alkalmazták valamelyest. Egyébként az éleknél látszik a legnagyobb változás: egyben vannak, így talán a műanyag MacBookok és MacBook Prók repedezései ezentúl elkerülhetőek lesznek túlzott igénybevétel mellett is. Néhány karcolást azonban már most felfedeztem rajta.

A hangszórók minőségét csak viccből hasonlítottam össze, ehhez képest meglepődtem: Sokkal hangossabb és tisztábban szól az új MacBook, mint az elődje, és még ennél is jobban hallani a MacBook Prót. Nem értem, hogy csinálták, de meglepődtem, hogy mi képes kijönni az apró réseken. A teljes paletta fejhallgatós jack-jét kicserélték, ezentúl (az új iPod touch-hoz hasonlóan) mikrofon és irányítógombok is használhatóak a csatlakozón, ami nagyon hasznos újítás.

Az új Mini DisplayPort 2560x1600 felbontásban küldi ki a képet, szóval fejlődés is van annak ellenére, hogy az új szabvány miatt sokan szívják a fogukat, kis csatlakozót kaptunk nagy felbontással. Az viszont kár, hogy csak a legfelső MacBook kapta meg a billentyűzetvilágítást: a kék ledektől még a fekete gombok is jobban festenek. A Firewire-t viszont a luxuskategóriába emelték, ami szerintem röhej.

Nemcsak szépek lettek az új laptopok, hanem sokkal gyorsabbak is: a rendszerbusz 1066 megahertzre nőtt, a DDR2-eseket DDR3-asra cserélték, és az új Geforce-ok is óriási változást hoztak, játékra is alkalmasak lettek a MacBookok. És ami a legmeglepőbb: alig van különbség a MacBook 9400m és a Pro 9600m-je között. A Cinebench teszt szerint a felsőkategóriás laptopok grafikus kártyái alig öt százalékkal előzik meg a kistesót.

Összegezve azt mondhatjuk, hogy a MacBookok képességei óriásit nőttek, de a furcsaságok miatt érdemes először kipróbálni, mielőtt rohanunk a boltba megvenni. Vagy marad az új technológia hátulütője: várni a hibajavításokra.