Amikor az Apple 1996-ban megvette a NeXT Software-t, a vállalat a tönk szélén állt. A termékpaletta átláthatatlanul nagy és érdektelen volt, veszteséges negyedévek követték egymást, és nem látszott a kiút. Tökéletes alkalom volt arra, hogy a NeXT felvásárlásával az anyavállalathoz visszatérő Steve Jobs átvegye az irányítást. Rögtön munkához is látott, több veszteséges termékvonalat megszűntetett, és a világ Mac-kedvelői csak remélték, hogy a vezér nem váltja valóra azt az 1995-ös fenyegetését, ami egy Fortune-interjúban hangzott el:

Ha én vezetném az Apple-t , elpusztítanám a Macintosht, és a következő nagy dobáson dolgoznék. A számítógépek háborújának vége, a Microsoft már rég győzött.

Szerencsére Jobs nem tartotta magát ígéretéhez, inkább fogta az 1992 óta az Apple-nél dolgozó, de komoly feladatokkal soha meg nem bízott Jonathan Ive-ot, és belevágott az egyik legsikeresebb számítógép-sorozat megalkotásába.

Az azóta a világ egyik elsőszámú dizájnerévé vált Ive gyakorlatilag szabad kezet kapott az új Mac formájának a megalkotásában, pedig korábban nem tervezett még asztali gépet. Abban azonban biztos volt, hogy a használható belső mellé formás külsőt kell teremteni. Ive így nyilatkozott a Machez fűződő kapcsolatáról:

A főiskola alatt komoly problémáim voltak a számítógéppel. Meg voltam győződve róla, hogy egy technikai analfabéta vagyok. Csak a legvégén fedeztem fel a Macet. Emlékszem, hogy meglepett, mennyivel jobb volt bárminél, amit addig próbáltam.

Használhatóságát tekintve tehát nem volt nagy baj a Mackel, külsőre viszont ugyanolyan ronda volt, mint bármelyik pc, úgyhogy Ive nekiállt a munkának, és pár hónap alatt kifaragta a világ egyik legismertebb számítógépházát.

Jobs egy kicsi, de tehetséges csapattal dolgozott, aminek a tagjai tudták mi a feladatuk: egy vonzó, de megfizethető számítógépet tervezni, amire a vásárlók azt mondják majd, hogy „wow”. Az iMac-projektet olyannyira sikerült titokban tartani, hogy amikor 1998-ban bemutatták a gépet (ugyanabban az előadóteremben, ahol 14 évvel korábban Jobs leleplezte az első Macintosht), a legtöbb Apple alkalmazottnak leesett az álla: fogalmuk sem volt róla, hogy ilyen számítógépen dolgoztak kollégáik pár teremmel arrébb.

A gépet éppen tíz éve, pontosabban 1998. augusztus 15-én mutatta be Steve Jobs. Valahogy így:

Pár fontos dolog kiderül a videóból. Például, hogy a minden Apple-termék előtt kötelezően szereplő i az iMac-kel mutatkozott be, a betű az internet rövidítése. Aztán, hogy 1998-ban még nem kék farmerben és fekete garbóban lépett fel Steve Jobs, de az előadás stílusa mit sem változott. Fontos különbség még, hogy a közönség nem éljenzett a vezér minden mondatára, de a leleplezés után nem bírta tovább, jött a taps, az ujjongás, az azóta elmaradhatatlan kellékek. Meg az egy évtized alatt legendássá vált mondat:

A gépünk hátulja jobban néz ki, mint a többieké eleje.

Újjászületett a stílus kultusza az informatikában.

Az első iMac hardvere bőven hozta a kor követelményeit: 233 megahertzes processzora, 4 gigabájtos háttértárja, 32 megabájtos memóriája a legtöbb feladatra elég volt, ugyanakkor ez volt az első számítógép, amelyikhez felár nélkül adták az USB-kaput (méghozzá rögtön kettőt), és amelyikből kihagyták a floppyolvasót. Utóbbiból baj is lett: bár az 1,44-es lemezt akkoriban már tényleg meghaladta a kor, elterjedt volt, ezért a legtöbb iMac-tulajdonosnak külső olvasót kellett vásárolnia a géphez. További problémát jelentett az egér, ami Jobs szerint a legszebb volt, amit valaha készítettek, viszont sokan kényelmetlennek találták

Az alapár is viszonylag magas volt: 1299 dollár, ami az inflációt is figyelembe véve ma körülbelül 1700 dollárnak felelne meg, miközben a 2008-as modell már 1200 dollárért elvihető. Persze a kor megszokott Mac-áraihoz képest kimondottan olcsónak számított az iMac, Jobs mégis magyarázkodni kényszerült:

Ez a holnap gépe 1299 dollárért, nem a tegnapé, 999-ért.

A kisebb hibák és a viszonylagos drágaság ellenére az iMac azonnali siker lett, a legnagyobb, amit addig az Apple elkönyvelhetett. Hat hét alatt 278 ezer darabot adtak el belőle, 800 ezret az első 139 napban, kétmilliót az első évben, amivel az iMac lett kora legnépszerűbb számítógépe. A vásárlók harmadának korábban nem volt semmilyen konfigurációja és 13 százalékuk Windows-pc-t használt: ezeknek a sikereknek hála az Apple alig pár hónap alatt 3-ról 6 százalékosra növelte világpiaci részesedését.

Az iMac volt az a gép, ami kirángatta a kaliforniai vállalatot a bajból. Hogy Jobs mióta tudta a siker receptjét, nem derült ki, három évvel a gép megjelenése előtt azonban már így nyilatkozott a Fortune magazinnak:

Van egy tervem, amivel megmenthetném az Apple-t. Nem mondhatok többet, de a tökéletes termékről, a tökéletes stratégiáról van szó.

Az biztos, hogy az iMac nemcsak beváltotta, túl is szárnyalta a hozzá fűzött reményeket. A gép utódja 2002 januárjában jelent meg, a „bólogatólámpát” sokan máig a legszebbnek tartják a sorozatból. Az lcd-monitorral egybeépített iMac G5 2004 augusztusában került a boltokba, és 2006 januárjában ebbe a házba került először Intel processzor.