Megfogtam, megnyomkodtam, kipróbáltam. Handrás vett egy 3G-s iPhone-t, amit rögtön kölcsön is adott mindenkinek, szóval a következő hetekben gondolom részletesen olvashattok róla a különböző blogokon és híroldalakon. Nem is mennék bele a részletekbe, mert gondolom tisztában vagytok vele, mit is tud a kütyü.

Pár apróságra térek csak ki. Először is a 3G-s csipre, ami egész jól működött, bár 1,2 megabitnél nagyobb adatátviteli sebességet nem mértem vele, pedig elvileg összejöhetett volna a 3,6 is, de ez tök mindegy. Böngészéshez bőven elég, nagyfelbontású filmet meg úgysem a mobilhálózaton fogok letölteni. Az iPhone most már tényleg kompromisszumok nélküli mobileszköz (mondjuk a Flash még kéne), a közelében sem jár semmi, amit eddig próbáltam.

A GPS egyelőre még csak marketingfogásnak jó, használni még nem nagyon lehet. Néha túl lassan talál meg, ráadásul a Google Maps tényleg csak arra való, hogy megkeressük magunkat, ha hirtelen elveszünk: autós közlekedésre nem alkalmas. Állítólag a 2.1-es firmware-ben sokat fog fejlődni a térképes szolgáltatás.

Bár nem a 3G-s készülékhez, hanem a 2.0-ás szoftverhez meg az App Store-hoz köthetők a letölthető alkalmazások, de muszáj ezekről is beszélni. Főleg a Remote-ról, ami elképesztően jó. Miután a gépre kötve összepárosítottam az iPhone-t a Mackel, a telefonnal irányíthattam az iTunes-t. A kommunikáció wifin keresztül történik, a mobilon pillanatok alatt megjelennek az albumaim, dalaim, a lejátszás könnyű, minden úgy történik, ahogy az a nagykönyvben meg van írva. A videókat is lejátszhatjuk a lakás másik végéből, bár ezek még nem jelennek meg az iPhone kijelzőjén, de nem is ez volt a cél.

Azért azt a pillanatot hadd osszam meg veletek, amikor az iPhone-ról elindítottam a kedvenc dalomat, a Macen megkezdődött a lejátszás, majd wifin átszáguldott a jel az Airport Expressbe, aztán kábelen keresztül a hangszóróba, ahol megszólalt Mulatu Astake. Mindez úgy negyed másodperc alatt történt. Ahhoz pedig, hogy ez az egész működjön, nem kellett több két-három kattintásnál, meg anno az Airport konnektorba helyezésénél.

A műanyag hátlap egyébként kényelmesen simul a tenyérre, és jobban tapad, mint fém elődje. A beszélgetés hangminősége (merthogy beszélgetni is lehet rajta, eddig ugye ezt elfelejtettem mondani) tiszta, sokkal élesebb, mint bármely másik telefoné, amit próbáltam. És nemcsak a 3G hálózaton lehet hallani a különbséget, ugyanez megvan a hagyományos hangátvitel esetében is. Ha odatartjuk a telefont a hangszóróhoz, a vonal másik felén a zene is felismerhető minden részletében.

A kütyü eddig is remek volt, most meg ráadásul twice as amazing. Minden olyan egyértelműen működik rajta, mint egy fakockán. A 2.0-ás firmware pedig láthatóan vonzza az alkalmazásokat. El leszünk látva rendesen.