Kivettünk tegnap este egy filmet a dvd-tékából. Eredetileg valami Almodovart szerettünk volna, de se a Volver, se a Mindent anyámról nem volt bent, az Asszonyok a teljes idegösszeomlás szélén meg most ment a tévében, és egyébként meg ez sem volt meg nekik. A maradék kétszáz filmből a Bűnös viszonyokat sikerült megtalálni, Jude Law-val és Juliette Binoche-sal. A leírás alapján valami elgondolkoztató, európai drámára számítottam, de kiderült, hogy a világ egyik legnagyszerűbb vígjátékáról van szó.
A párbeszédek kábé ilyen szinten mozogtak:
- Hallgass a szív hangjaira!
- Répakaralábé.
De hagyom is francba a hasonlatokat, inkább beidézem a film egyik csúcsjelenetét, amiben Jude Law vall érzéseiről a bosnyák menekült Binosche-nak:
Kiraboltak többször is, voltaképp az irodában. Valamit összetörtek, mármint nemcsak az ablakokat. De nem minden betörés rossz, mert szakíthat az ember szokásaival. Talán, esetleg mielőtt új ablakot kerítene, be kell törni párat. Mindig ezt csinálom a munkámban, rendet kell rakni a házak között és akkor jövünk mi. Le-lecsípünk a zöldből, amíg nem jó. Mint a rúzsnál...amíg jó nem lesz. Na, szóval csak arra akarok kilyukadni, hogy az ajka formáját emlékezetből le tudnám rajzolni. Most mire gondol?
Én például két órán keresztül arra gondoltam, hogy ez valami csodálatos átverés, mindenesetre régen röhögtem ennyit. Hogy mi köze mindennek az Apple-höz? Hát csak annyi, hogy olyan pofátlan termékelhelyezéssel még életemben nem találkoztam, mint ebben a filmben, House egy amatőr a Bűnös viszonyokhoz képest.
Általában megörülök, amikor feltűnik a képernyőn egy Macintosh, először most is így történt, jééé, egy PowerBook, aztán jééé, egy iMac, aztán jééé, még egy, aztán megint, aztán egy árlista a Macintoshokról, aztán egy közeli egy almáról, aztán egyszer csak megjelenik egy rendőr az irodába, ahonnan ellopták a Maceket, de hoppá, megint csupa Mac minden, majd nyomozni kezd, odaáll egy Mac elé, és közli:
A Mac lenyűgöző, pazar
Szóval a készítők nem hallották még azt a mondást, hogy a kevesebb néha több. Komolyan mondom, most egy kissé émelygek, amikor a saját gépemre nézek.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.