Meg az észtek és a lettek is. Meg a svédek, norvégok, dánok, finnek, hála a TeliaSinera AB-nek, amelyik a napokban írta alá a szerződést az Apple-lel. Pontos dátum még nincs, annyit lehet tudni, hogy valamikor 2008-ban jön a készülék, többet nem. Örülhetnek a hollandok is, a Royal KPN NV ugyanis bejelentette, hogy szintén megkezdi az Apple-mobil forgalmazását.

Mindenki örül. Durrannak a pezsgők. Az égen tűzijáték, egy csodahód  triplaszaltót ír le a levegőbe: alma alakú kondenzcsíkot hagy maga után.

Csak egy nemzet csattogtatja csalódottan ostorát. Megmutatom, mi a probléma. Ez:



Igen. Szlovénián kívül mi vagyunk az egyetlenek, akik a 2004-ben az EU-hoz csatlakozó államok közül nem kapunk iPhone-t. A régi EU-s országok közt is alig akad olyan, amelyikben nem forgalmazzák a mobilt (a térképen még Hollandia is ilyen, de a legújabb hírek óta inkább csak Luxemburgról beszélhetünk).

És aki esetlen röhögne ezen a helyzeten, merthogy az iPhone úgyis csak impotens amatőröknek való csodatükör, az próbáljon egy kicsit összefüggésekben gondolkozni, és elvonatkoztatni attól, hogy egy Apple-termékről van szó.

Az a nagy büdös helyzet, hogy a dolgok jelenlegi állása szerint:

1: egy jelentős amerikai cég a magyar igényeket szarja le Európa-szerte a leginkább, ami sokat elmond a hazai piac vásárlóerejéről és érdekérvényesítő-képességéről.

2: a mobilszolgáltatók magyar képviseleteit érdekli a legkevésbé az iPhone, hiszen már a T-Mobile és a Vodafone is szerződést kötött az Apple-lel, mégsem hozta be egyik sem a mobilt.

Valószínűleg mindkettő igaz. Felvethetnénk persze a hazai Apple felelősségét is. Esetleg az Artisjusét. Nem tudom, megpróbálom kideríteni. Az biztos, hogy ez, így, ebben a formában szégyen.