Oké, én is tudom, hagyományos értelemben persze nem is olcsó, mert almás gépet nem lehet százezer forintért hazavinni. Pontosabban lehet, csak Amerikában, mert az alap mini legfeljebb k-európában kerül 160 ezerbe, odaát 98 ezerből beszerezhető.

De nem is ez a lényeg, hanem az ár-érték arány. Hogy egy Mac egy hasonló tudású, márkás pc-vel összehasonlítva mennyire drága. A Piper Jaffray szerint például egyáltalán nem az: a 2,4 gigahertzes, 20 colos iMac csak 16 százalékkal kerül többe, mint hasonlóan felszerelt konkurensei, az XPS One, a HP Pavilion d4999t, vagy a Lenovo Thinkcentre. Arról nem szól a cikk, hogy ezeknek a gépeknek milyen a kijelzőjük.



Még kisebb a különbség, ha a MacBook adja az összehasonlítás alapját, ami átlagosan kilenc százalékkal drágább, mint a Dell XPS M1530 (mondjuk ebben lényegesen jobb grafikus mag van), a HP Pavilion dv2700t, vagy a Lenovo valamelyik ThinkPad-modellje.

Ez már csak azért is érdekes, mert a Macintosh-sal szemben gyakran hangzik el az az érv, hogy az túlságosan sokba kerül, pedig egy hasonlóan felszerelt márkás géppel összevetve alig van árkülönbség. Persze van, aki tíz százalékos felárat sem szívesen fizet ki, ami bizonyos szempontból érthető, de ez mégsem adhat okot arra, hogy a Macet túlárazott, sznoboknak szánt terméknek gondoljuk.

Persze legyünk őszinték, az Apple nem a tömegeknek szánja gépeit. Még ha a folyamatos növekedés hatására egyre többen is vesznek Macet, ez legfeljebb annyit mutat, hogy az Egyesült Államokban, ahol 46 ezer dollár (7,5 millió forint) az egy főre jutó GDP, egyre többen gondolják úgy, hogy megéri a rakás pluszért az a száz-kétszáz dolláros felár. A hazai, kábé 1,3 millió forintos átlagos éves jövedelemmel, meg 20-30-40 százalékkal magasabb Macintosh-árakkal viszont még jó ideig prémiummárkának fog számítani Magyarországon az Apple, függetlenül attól, hogy nem drágább, mint a Dell, vagy a HP. A többség ugyanis nem márkás gépet választ, vagy ha mégis, valamelyik olcsóbb modellt viszi haza, amire az Apple-nek nincs válasza.

És azt mindenképpen érdemes belátnunk, hogy a magyarok nem jókedvükben vesznek olcsóbb gépeket. Az ilyen helyzetekről nekem mindig Frei Tamásnak egy pár évvel ezelőtti műsora, a 8 nap alatt a Föld körül jut az eszembe. Arról szólt, hogy a műsorvezető felpakolt egy rakás magyar hírességet egy repülőre, aztán elvitte  őket a világ különböző országaikba, hogy ott örüljenek maguknak, vagy ijedtükben kapkodjanak levegő után.

A még mindig bombázó Pataki Ági is velük tartott, az egyik epizódban például orchidea-fürdőbe ültették talán Tahitin, ahol arról kellett beszámolnia, hogy milyen a virágok közt ücsörögni. Kiderült, hogy jó, csak azt sajnálta Ági, hogy a magyar nőknek nincs ilyesmire igényük. Frei még ki is javította, biztos arra gondolsz, hogy nincs rá pénzük, mondta, mire Pataki Ági újra az igényekkel jött elő.

Nem hinném, hogy a hazai vásárlóknak ne lenne igényük jobb, márkásabb gépekre (ha nem is feltétlenül Macekre), de biztos, hogy évek, évtizedek kérdése, amíg nálunk is a minőség és a járulékos szolgáltatás lesz az elsődleges, nem az ár.