Na kérem, a helyszínen az idő kellemes, a hangulat fesztelen, átléptük a mínusz ötödik órát. Hoszteszlányok és biztonsági személyzet rohangál ide-oda, fotósok és sajtósok ülnek a virágágyások mellett, a laptopjukon pötyögnek.
Az autóból kiszállva vettem észre, hogy elfelejtettem elhozni a fényképezőgépemet. Megveregetem a vállamat. Kénytelen vagyok elkunyerálni mástól egy gépet, a kölcsönfotókat egy laptopon elküldöm magamnak, így ti is láthatjátok, mi folyik a helyszínen. Kongadobok várják a zenészeket, és összességében egy igényes kis showtime kezd kibontakozni, ezt el kell ismerni. Megkérdeztem a szervezőket, a telefonra várakozóknak merre van a sor vége, de a válasz bizonytalan. Rámutat egy laza szerkezetű és vegyes összetételű embertömörülésre. "Valahol ott tessék várni" - mondja. A hangszórókból a U2 csap a húrok közé.
